cseva

Tavaszváró

2012-03-03T18:15:00.001+01:00

A hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág,
megkérdezem Tőled,
mi hírt hoztál,
mit üzensz erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán,
vidd a hírt madárka,
útra kelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára.

(Zelk Zoltán: Hóvirág)

És végre itt van a tavasz! Öregszem talán, de amíg régen a tél volt a kedvenc időszakom, addig ma már a tavasz melege, napsütése és a madárcsiripelés tud feltölteni. Azért idén kaptunk talán egy kicsit többet is a télből mint amennyit szerettünk volna. Volt orrszőrtfagyasztó hideg, tejszínhabos táj, talpcsikorgató kemény fagy...szóval lehetett dőzsölni a hideg februárban. És volt befagyott tó is, amit próbáltunk kihasználni, és viszonylag többet kint lenni és élvezni a csúszkálási lehetőségeket, ami Levinek igen profin ment már a végén. Ez a videó legyen a télbúcsúztató és jöjjön a tavasz!!!

MÁVtúra vagy tortúra?

2012-03-02T06:55:00.007+01:00

Helyszín: Debrecen , délután kettő pénztár előtt. Most ment el az intercity, de a következő egy óra múlva indul, arra tudnak jegyet adni. Persze, jó lesz az, majd addig eszem-iszom, megveszem a menetrendszerű kindertojást Levinek, felmérem párszor a könyves pultok ajánlatát, és ha még marad időm, beülök egy habos kávéval és az éppen aktuális krimimmel a váróban és (ki)élvezem a helyzetet. Alig terveztem meg az egyórás várakozási időmet, amikor bemondta kedvesen a hangosbemondó, hogy a várt intercity vonat 40 percet késik. Terv újrakalkulálva. Ötlet nincs! Úristen! Másfél óra!!!??? Na jó, a közelben egy kínai üzlet, legalább 10-20 perc elfoglaltság.
Két-három percenként megerősítik a vonat késésének tényét. De a gyomrom összerándul minden egyes bemondáskor. És jogosan! Már hatvan perc! Irány az információ, ilyenkor mit tegyen az utas, és különben is a bizalmatlan utasba is felmerül, hogy mi van ha további perceket-órákat késik.
10 perc múlva megy egy vonat, arra átlehet váltani a helyjegyet. HURRÁÁÁ!!! Van megoldás és azzal be is álltam az első sorba, ami a legrövidebbnek tűnt. Visszaszámolás indul: öt perc múlva itt a vonat, mindegyik pénztárnál ezren állnak, és több kilométernek tűnik a távolság a vonatig. De nem adjuk fel! Végre, már csak egy ember áll előttem, egy nyugodtnak tűnő, közepes korú, bajszos pasi. Kéri a jegyét ... és a panaszkönyvet. Miiiiiiiiiiiiiiii???? Na ne!!!! Panaszkönyv???? Itt akarja előttem, vonat indulás előtt egy perccel megírni a panaszait? És mégis mit? Hiszen tájékoztattak két percenként, kedvesen segítenek amiben tudnak. A pénztárosnő sajnálattal az arcán közli, hogy sajnos ebben a pillanatban elfogytak a helyjegyek, de ha rohanunk - mert a tömeg felszállás miatt késik a vonat indulása legalább két percet - még elérjük (talán), és 1000 forint büntetés fejében kapunk a vonaton két talpalatnyi helyet. Hol is az a panaszkönyv????? - na ott és akkor egy szót írtam volna bele, egy A -betűvel kezdődőt.
Újabb segítségkérés az információnál. Már nem tervezek az idővel, egyetlen tervem, hogy haza jussak még a nap folyamán. Hogyan és mivel volt a kérdés. Jöttek az ötletek, a gyors vonatra és a már 90 percet késő intercityre is. Választék bőven, az egyik később jön mint a másik, de a menetidővel nyerhetek akár 20 percet is, feltéve ha nem fog késni további órákat. Döntök! Ha már ennyit vártam, akkor nem váltom vissza a jegyemet - különben is megerősített az egyik kedves pénztáros, hogy valóban nem fog tovább késni a vonat, látják már a GPS-n. Jó nekik -gondoltam.
Aztán befutott a gyors vonat. Több száz sorstársam szállt fel, én maradtam egy kedves idős nénivel a peronon. Újabb bizonytalanság. Ők döntöttek jól vagy mi? És már fél öt! A késés 89 -dik percében újra bemondják, hogy az intercity vonat 90 percet késik. Ez jó hír, legalább nem újabb késési percekkel borzolják az idegeinket. És az utolsó percben (90-dik) megszólalt a megbékélést, kilátástalanságot és bizalmatlanságot feloldó hang: Intercity érkezik a négyes vágányra. Felszállunk. Páran. A vonat szinte üres. Családias, csendes és nyugodt. Egy-egy telefonbeszélgetés töri meg ezt az idillt, az utasok tájékoztatják hozzátartozóikat a helyzetről - már Debrecenben vagyunk. Még mindig Debrecenben - mondom én magamban, miközben örömmel írom én is az üzenetemet a családnak, hogy kitartás, még ma találkozunk.
Aztán jött a kedves kalauz, aki örömmel és egy kissé sajnálkozva értesített, hogy a késésre való tekintettel a menetjegy 25%-a visszaigényelhető. Happyend!

Menekülés

2012-02-22T13:45:00.000+01:00

Anya, képzeld az A. (ovis társ) anyukája nagyon szigorú A.-val. Közli vele, hogy ha nem öltözöl kislányom, itt maradsz - hangsúlyozta Levente, miközben a kezével a levegőbe leírt mozdulatokkal erősítette a mondanivalót lényegét.
Levi, képzeld én úgy tudom, hogy A. anyukája abban az iskolában tanítónéni, ahová Te is szeretnél menni - világosítottam fel a gyerekemet.
Tényleg? - kerekedett nagyra Levi szeme a feltárt igazságról. Anya, akkor én inkább mégis a Hermanba mennék iskolába.

Madarak

2012-02-20T17:05:00.001+01:00

A Herman Ottó Általános Iskola és Budaörsi
Logopédiai Intézet
rajzpályázatot hirdet
nagycsoportos óvodás korú gyermekek részére
„MINDEN MADÁR ITT LEGYEN!”

címmel

Birtalan Ferenc: Hirdetmény c. versét választottuk rajzpályázatunk témájának

Birtalan Ferenc

Hirdetmény!

FIGYELEM! FIGYELEM!
Tekintettel a hóra, hidegre,
erkélyemen idényjelleggel,
térítésmentesen működik a
téli madárétterem!

FIGYELEM! FIGYELEM!
Aki olvassa, aki hallja,
aki jóllakott és már sokallja,
értesítse a környék szárnyasait,
hogy bőviben van a mag itt!
Jöhetnek rigók, verebek, zöldikék, cinkék,
senki se röpül üres beggyel el innét!

FIGYELEM! FIGYELEM!
Tavaszig nyitva a madárétterem!
Jöhet, akinek egy fityingje sincsen!
Ingyenes minden!
Köles, szotyola, burizs!
Egyetek ebbül izs, abbul izs!
Jut izs, marad izs!

FIGYELEM! FIGYELEM!
Minden madár itt legyen!

Leviszáj

2012-01-24T10:06:00.000+01:00

Még nem megy tökéletesen a jobb-bal testrészek megkülönböztetése, ezért ezeket (is) gyakoroljuk mostanában (is).
Anya: Levi melyik a bal kezed? - kérdeztem reggel hétkor mentségére legyen mondva - szép magyarosan
Levi: hmmmmm....még nem döntöttem el.

Olvasni jó!

2012-01-22T17:38:00.002+01:00

"Legyünk könyvkedvelők, és olvassuk könyveinket; de ne fogadjuk el őket bárkitől; legyünk kényesek és válogatósak." (Anatole France)

Ezt a könyvet Levente a saját zsebpénzéből vette, aminek különösen örültem.Remélem, továbbra is megmarad a könyvek iránti szeretete és ugyanolyan értéket képviselnek az életében mint eddig.
Anya, úgy-e Te jobban szeretsz biciklizni mint olvasni? - kérdezte Levi egyszer tőlem miközben biciklizni készültünk és emiatt egy izgalmas könyv került háttérbe.
A válaszra annyira már nem is volt kiváncsi, futott a bicikliért, én meg sóvárogtam a könyv után... mert hogy Isten bocsássa meg nekem de olvasni egy picit jobban szeretek mint biciklizni.

Leviszáj

2012-01-22T07:56:00.001+01:00

Apa, tudod mi a különbség a korcsolya és a görkori között? Hogy a korcsolya csúszik, a görkori görög :-)

Leviszáj

2012-01-20T08:41:00.002+01:00

Levi és Apa legós prospektusokat nézegettek.
Levi: "Apa, én ilyen garázsos legót szeretnék, mert abba be tudok garázsolni."

A "fogyókúrás" süti

2012-01-08T14:49:00.002+01:00

Mielőtt bárki is azt hinné, hogy átváltottam gasztroblogerré, megnyugtathatom, hogy szó nincs erről. Egyelőre még élvezem a sütés-főzést az új tűzhelyen, bár így karácsony után talán nem kéne ennek a szenvedélynek élni, valami más hobbi vagy elfoglaltság után kéne nézni, pl. torna.

De eszembe jutott, hogy van már nekünk az a jól bevált (sárga)répa torta receptünk, ami bár önmagában nem fogyaszt, de úgy gondolom, hogy nem is tartozik a hizlaló kategóriában sem, mivel a süti 2/3-a sárgarépa, cukor helyett természetes édesítőszerrel készült és a tetején is étcsokis máz van, ami szintén kevesebb kalóriával büszkélkedhet tejcsokis változatánál. Azért egy kis bűnt is beletettünk - csakhogy a lelkiismeretünket se hagyjuk munka nélkül - néhány szem mazsola és kandírozott gyűmölcs még élvezetesebbé teszi az amúgy is kulináris élményeket nyújtó süteményt.És ezt még a Fiúk is szeretik!

Frankfurti leves, avagy hogyan etessünk meg mindent a Fiúkkal?

2012-01-07T20:06:00.001+01:00

Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek időnként nehéz kitalálnia, hogy mit tegyen az asztalra. Lenne ötletem, bár én is elsősorban főleg a gyors és egyszerűen elkészíthető ételek híve vagyok, bár nem mellékes, hogy egészséges legyen és lehetőleg ne hizlaljon. A fent említett elvárároknak megfelelően nem egyszerű a menü összeállítása, főleg ha van még otthon két darab válogatós Fiú is. És hogy mit nem szeretnek? Hát....nem lenne elég időm leírni, de maradjunk annyiban, hogy időnként eléggé megnehezítik a helyzetemet.
Sokszor lemondok a kedvenceimről, csak mert nincs kedvem, időm és energiám több fele főzni. DE!!! Most megtaláltam a megoldást. Már nagyon régen ettem frankfurti levest, ami az egyik kedvencem. A Fiúk természetesen nem szeretik.
Aztán jött az ötlet: megfőztem a frankfurti levest és leturmixolva, pirított virsli karikákkal megszórva tettem az asztalra.
Vártam a hatást és a véleményt. Levi két tányérral evett belőle, Apa száját nyalogatva az első tányér után azon gondolkodott , hogy eszik még egy tányérral a "nagyon finom" levesből és inkább lemond a főételről.

Én pedig vérszemet kaptam és mondtam is nekik, ne csodálkozzanak ha időnként turmixolt ételt teszek az asztalra :-)

Leviszáj

2012-01-06T10:31:00.007+01:00

Levi: Ez mandarin?
Anya: Igen.
Levi: És ez? Felnőtt mandarin?
Anya: Nem. Narancs.

BÚÉK!

2012-01-05T14:38:00.001+01:00

Egy rossz vicc jutott eszembe: hogy hívják a szomorú családot? - Búék.

De most már komolyra fordítva a szót, egy kis - a ma oly divatos kifejezéssel élve - virtuális gasztrokirándulásra szól a meghívóm.

Eddig jó kis kifogásom volt a főzés, sütés ellen, mert a tűzhelyünk minimális és maximális fokon égett, így sokszor vagy odaégett az étel, vagy nyers maradt. Apa egy-egy kívánságára csak a vállamat húzogattam, hogy én bizony nem tehetek róla, hogy nem tudom Apa vagy Levi ízlelő bimbóinak vágyát kielégíteni, miközben gondolatban megsimogattam a tűzhelyet és biztosítottam arról, hogy nem haragszom rá.
Apa viszont a problémák kiküszöbölésére vett egy új tűzhelyet. Hát így jártál Anya - közölte velem Levi meg Apa. És tényleg amióta új tűzhelyünk van újra felfedeztem a sűtés-főzés örömét.
Azóta már többször sütöttem pogácsát is amit még életemben addig nem. És sikerült, mert elronthatlan, hamar megvan és nagyon finom. És nagyon jó segítségem volt:

És kipróbáltam az új tűzhelyemen a család kedvenc sütijét is, amit itt és most néhányak kérésére közzé is teszek.

Meggyes pite:
40 dkg liszt
1/2 csomag sűtőpor
2 tojás sárgája
2 evőkanál cukor
pici só
25 dkg Ráma
1 pohár tejföl.
Ezt összegyúrjuk, közepes keménységű, jól nyújtható tésztát kapunk. Két részre osztjuk, az egyiket a tepsi aljára nyújtjuk.

Töltelék:
1 kg meggy vagy 2 üveg meggybefőtt. 2 csomag vaníliás pudingot megfőzök a meggybefőtt levével és édesítem igény szerint. Majd összekeverem a meggyel és ezt a tölteléket kenem a dióval vagy zsemlemorzsával meghintett tésztára. A tetejére teszem a tészta másik felét, majd megkenem a tojásfehérjével és villával megszurkálom, majd fél óra alatt szép pirosra és finomra sütöm.
Az almás töltelékkel is nagyon finom: 1 1/2 kg alma, 7 evőkanál cukor, vaníliás cukor, fahéj. Én nem szoktam párolni, lereszelem, majd a levétől kinyomkodott almát teszem a tésztára.

Számadás

2011-12-31T09:01:00.005+01:00

Hát eljött az év utolsó napja is! Semmi mást nem érzek mint a többi napon, bár még csak most ébredtem. De igen! Valami mégis más! A konyhában a sok mosatlan. Végre egy évben egyszer lehet az (elő)szilveszterre hivatkozni és este úgy lefeküdni aludni, hogy a mosatlan mérete kb. egy 20 fős társaság kiszolgálását sugallná. Viszont reggel amikor egy kávésbögrét kerestem, senki nem jött az állítólagos 20 főből, hogy segítsen keresni, nekem kellett mélyre ásnom az edények között.

De nemcsak ennyi történt az elmúlt évben, lássuk csak mi változott:

- Levi (gyerek)ágyát kiraktuk a szobájából, mert már kinőtte és különben is ...
- az úton már nem fogja meg a kezem, sőt az átkelésnél sem
- nekem a gyógyszertárba ránctalanítót reklámozó papírt dobnak a vérnyomáscsökkentő mellé
- Apa többet költ már szerszámra mint ruhára
- Levi egyre nagyobb figyelmet szentel a történelmi személyeknek, különös a Mátyás királyért (ezer forintos) rajong (mi Apával (a) Deák Ferencért vagyunk oda)
- én a ruhaboltokban már csak a különös méretű ruhák felé veszem az irányt (48-as mérettől a végtelenig) (Apa már ruhaboltokba sem jár)
- Apánál is és nálam is megfigyelt jelenség, hogy az elfogyasztott étel mennyisége nincs arányban a kilóink számának növekedésével
- hála a hajfestékeknek, saját tapasztalatra nem tudok hagyatkozni, de Apánál látom az elmúlt egy évben hány szakáll- és hajszál váltott a barnáról szép deres őszre
- Levi az elmúlt évben folyamatosan gyakorolta az Apa és Anya szavakat, így mára különös tehetséggel tudja percenként akár ezerszer (néha tízezernek tűnik) kimondani, hogy APAANYA
- praktikusság helyett, sokszor a kényelmet részesítjük előnyben
- Levinek egyre jobban megy a számolás, ez főleg a gyakran megszámolt Mátyás királyoknak (is) köszönhető
- Levi "gyerekes" kacatjain túladtunk, így már nagyfiús és ki nem mondható kacatok váltották fel a helyet, de ezekkel is ugyanakkora kupit lehet csinálni (valahogy ez nálunk mindig változatlan)
- ha megakarom puszilni Levit, már nem kell lehajolnom, elég ha csak előre hajolok ...feltéve ha hagyja a puszilkodást
- Levi leszokott a déli alvásról, mi Apával rászoktunk
- most már Levi is felteszi azt a számomra érthetetlen kérdést amit Apa: Anya, miért állunk meg minden ékszerbolt előtt?
- Rubint R. helyett Schobert N.-ra tornázom, mert az utóbbi lassúbb és könnyebben követhető (még megtudom különböztetni a jobb lábamat a bal karomtól, remélem jövőre is megmarad ez a képességem)

...és van-e a jövőre terv? Terv nincs, csak egy kívánság: soha rosszabb ne legyen!!!

Ok-okozati összefüggés

2011-12-26T07:25:00.002+01:00

"...én mindig készenlétben vagyok, ezért is hívnak Vági Leventének."

Boldog Karácsonyt!

2011-12-25T11:37:00.002+01:00

http://youtu.be/7VwcXgtHz0M

Leviszáj

2011-12-18T20:37:00.004+01:00

Anya : Levi nagyon szeretlek.
Levi: Tudom
Anya: Na és honnan?
Levi: Már egyszer mondtad!

Köszönöm!!!

2011-12-18T20:35:00.000+01:00

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Nem tudok más olyan szót, amivel jobban kitudnám fejezni a hálámat a családomnak a ma (is) tanúsított emberségükért, figyelmességükért és szeretetükért.

Új szó vagy új állat?

2011-12-10T16:38:00.003+01:00

A napi figyelemfejlesztés során ezúttal a magyar abc betűit néztük Levivel. Eljutottunk a "cs" betűig, és kerestünk szavakat a fent említett betűvel. Csiga, csap, lecsó és soroltuk volna de időnként elakadtunk. Levi, mi a szamár másik neve? - próbáltam a megoldás felé vezérelni. Láttam Levi szemében felcsillani azt a bizonyosat és szerintem ő is érzett valami ilyesmit, mert hirtelen felkiáltott: CSAMÁR!

És ha már itt tartunk, egy kis "cs" betűs gyakorlás: nem minden csacsi csöcse csecse, csak a csecse csöcsű csacsi csöcse csecse, mert ha minden csacsi csöcse csecse volna, akkor minden csacsi csecse csöcsű csacsi volna.

A Mikulás

2011-12-07T12:47:00.002+01:00

Nehéz ügy! Mármint Levinek. Van vagy nincs, igazi vagy hamisított, északi vagy nem, az ajtón jön be, vagy az ablakon, egyenes a szakálla az igazinak vagy göndör és még sorolhatnám. Sok-sok kérdés, a válaszok pedig egyenlőre rejtve maradnak. Az Igazi Mikulás és Béla bácsi között van az intervallum. Mert olyan jó hinni abban, és hiszünk is, hogy északon, Lappföldön él egy Igazi Mikulás, ám folyton mégis Hamisított Mikulásokkal találkozunk a villamoson, a rendezvényeken, a bevásárló helyeken és bizony az oviban is. És otthon? Hát otthon természetesen éjszaka járt a Mikulás, így nem láthattuk, bár egy kissé rossz néven vette Levente, hogy Gizi mamáékhoz meg nappal ment, és ő pont nem volt ott. Hát ilyen a pech! :-)
És ez a nagy mikulás dömping kissé elhalványítja azt a csodálatot amit a gyerekekből kéne kiváltania. Lássuk be, hogy a Mikulásból is megárt a sok - persze csokiból és ajándékból soha nem elég.
De azért valahol mégiscsak ott volt Leviben a kisördög, hogy mi van ha az igazi jön el hozzánk. Így este fel is ajánlotta, hogy segít a ruhákat kiteríteni, hogy hamarabb lefeküdjünk, ezzel is segítve a Mikulás munkáját. És persze énekeltünk és verset mondtunk neki, jó hangosan, mert hát úgy-e szegény már öreg és biztosan a hallása sem túl jó már.
Igen, igen és igen! - ujjongtam magamban, bár nem tudom, hogy miért fontos, hogy higgyünk a Mikulásban, de úgy éreztem, hogy ezzel még egy kicsit kitoltuk a varázslatos gyerekkor határait, még hiszünk a csodában és még élvezzük a megmagyarázhatatlan élményeket.
Másnap reggel óvodába menet lelkesen újságoltam a Levinek, hogy az oviba is megy a Mikulás.
Öhöm, a Béla bácsi - mondta Levi, miközben egy nagy árkot ugrott át. Hanglejtéséből úgy éreztem, hogy az előző napi hat Mikulással való találkozás után, már annyira nem lelkesedett az újabb színjátszásért, főleg, hogy verset kellett mondani neki és énekkel is illik szórakoztatni az Ősszakállút.

A nap végén megbeszéltük az óvodai Mikulást, aki természetesen a hamisított fajtából volt. Féltek tőle a kicsik? - kérdeztük Levit. Igen, a három éves Dani sírt, de aztán mondtuk neki, hogy ne féljen tőle, mert ő a Béla bácsi!

Leviszáj

2011-12-05T19:29:00.002+01:00

Az óvodai nagy-, és óriás csoport betlehemes darabot adott elő a szociális otthonban. Hazafelé Levente közölte velem, hogy ő nagyon fáradt, mert: "az előadás miatt egy órán keresztül állnunk kellett a teremben, bezzeg az Andrea néni (óvodavezető) piszok szerencsés, mert ülhetett".

Viszonyítás

2011-12-04T16:58:00.000+01:00


Amikor Levente egyedül legózik...

...és amikor Apával.

Mini híradó

2011-12-03T17:07:00.008+01:00

Szeretettel üdvözlünk mindenkit! Ma kivételesen Jenei Gábor és Vági Levente jelentkezik a (mini)tények stúdiójából a nap mini híreivel.

A mai nap folyamán, a Spar üzletlánc a két legszorgalmasabb dolgozóját kitüntette (a munkakönyvben egy lukkal), akik lelkiismeretesen, becsületesen és természetesen nagyon komolyan vették a munkájukat.

Továbbra is az élelmiszereknél maradva, örömmel közöljük, hogy az árak nem emelkedtek, ezért a vásárlók ma is sok-sok finomsággal tudták telerakni bevásároló kocsijukat.

Az időjárás sajnos kedvez a különböző rusnya élősködőknek, de Dr. Jenei és Dr. Vági mindent megtesz annak érdekében, hogy a fertőzéses időszak kimaradjon idén a télből.

Dr. Vági fogászati rendelőjében ma különleges kedvezménnyel lehetett szolgáltatást kérni. Nem csak az ezer wattos égővel világítottak a páciensek szemében, de a fogászati szék fel- és lefelé közlekedési sebességét is ki lehetett próbálni..természetesen csak a bátrabbaknak. És aki ezek után még a száját is kinyitotta az Dr. Váginak, az nem csak bátor, de vakmerő is. És amíg Dr. Vági a páciens (adott esetben Anya) szájába nézett, addig Dr. Jenei tesztelte a fogászati szék teherbírását és gyorsulási sebességét.

A bankunk szerint a mai árfolyam változatlan. Ugyan az áron lehet venni a csokoládét, fagyit és nyalókát, mint eddig.

Rendőrségi híreink következnek! Két Rosszcsont Kölköt fogott ma el a rendőrség. Nem tanúsítottak ellenállást, bűneiket bevallva vállalták a következményeket.

Ha valaki otthonra szeretne egy ilyen barátságos "nevelőeszközt", kérjük, hívja a képen látható telefonszámot!

És akik nélkül ez az akció nem jöhetett volna létre:

Közlekedési híreinkben felhívjuk figyelmüket a biztonságos, időjárási viszonyoknak megfelelő közlekedésre. Az általunk bemutatott képen az észnélküli közlekedést mutatjuk be. Persze, a látszat néha csal...de ezúttal nem.

És a végére egy jó tanács! Ha valaki ráveszi magát Minicity meglátogatására, ajánljuk, hogy szerezze be az általunk bemutatott fejvédőt, mindenféle baleset megelőzésére, és ha nem szeretne úgy járni valaki mint Anya - aki a szerencsésebbek közé tartozva ugyan, de csillaglátás közben emlegette felmenőit, viszont volt anyuka, akinek az elsősegélyt is igénybe kellett vennie vérző sebének ellátásához. És ez a bizonyíték arra, hogy felnőttek számára kemény világ a mini világ!!!

És egy ilyen hosszú, fárasztó nap után valami kellemessel zárjuk a napot! Jó társaság, mese, könyv és a hiányzó ... (Anya, kérek egy forró csokit!!!)

És egy újabb "csoda"

2011-11-25T10:09:00.001+01:00

Előtte

Utána

Ilyen volt, ilyen lett!

2011-11-25T10:02:00.000+01:00

Végre! El sem merem hinni, hogy itt tartunk. Öt éves álmom válik valóra, kényezteti a szemem és simogatja a lelkem. Bár még messze nem tartunk a végénél, de úgy érzem, hogy a legnagyobb lépést megtettük a felújítás felé.

Ilyen volt a kezdet...

a folytatás....

...néhány lépéssel tovább...

... útban a cél felé...

...pillanatnyi állapot... (ma fejezték be a munkálatokat, ezért van a kupi még elől)

...folyt. köv. tavasszal...

Leviszáj

2011-11-01T08:56:00.000+01:00

Levi asztalterítés közben:
Anya, nincs abrosz a helyén. Most mit tegyek az asztalra? Isten abroszát?

Apa csak egy van...

2011-11-01T08:51:00.000+01:00

...és az az egy is isten...legalábbis ahogy én látom itthon a helyzetet. És milyennek lát(hat)ja Levi Apát? Hát kb. így :

...aki minden földi dolog fölé emelkedik
...aki mindent megold
...aki erős
...aki érti és tudja, hogy mit jelent a Hot Wheels
...akinek képessége van megvenni mindent amit a Fia kiejt a száján
...aki ....
...aki.....és sorolhatnám a végezetekig.

Tombol az apaimádat! Ha Apa kint eszi a szendvicsét udvar betonozás közben, akkor Levinek is ki kell vinni, bár nem éhes, de ez olyan "apás". Az asztal mellett mindegy hogy hol ül a Levi, a lényeg, hogy Apa mellett legyen a széke. És ma este hajvágás lesz , természetesen mindkét fiúnak, hiszen Levinek is "apás frizura kell" :-)
És a szendvics pusztítása munka közben :

Jó hír!

2011-10-31T15:49:00.004+01:00

Bár nem szoktam olvasni és hinni sem a horoszkópnak, de a ma reggeli hírek olvasása közben megakadt a szemem Apa heti horoszkópján, miszerint, a héten nemcsak szép, de okos is lesz.

Húsleves recept Apa módra

2011-10-22T09:20:00.001+02:00

Belevalók:
- 1 liter víz
- 1 csomag tészta
- 2 db húsleveskocka

Elkészítési mód:
- mindent bele

Jó étvágyat!

Kóla

2011-10-09T06:54:00.001+02:00

Anya, képzeld a M. (szomszéd) töltött nekem kólát amikor náluk voltam - fordult felém Levi udvarsöprögetés közben.
Levi, és mondtad neki, hogy Te nem ihatsz kólát? - fordultam felé kissé ejnye-bejnye arckifejezéssel.
Anya, nyugodj meg! Nem ittam mohón. Csak módjával!
Megnyugodtam! :-)

Leviszáj

2011-09-28T12:18:00.001+02:00

A minap este egy szöcskét találtunk az ajtó előtt. Szegény szöcske nem vette jó néven, hogy Levente a szemébe világított a lámpával, ezért egy meggondolatlan ugrással Apa 43-es cipőjében landolt, de szegény ott sem maradt (valamiért) sokáig, rögtön tovább vette az irányt. Anya, milyen rugalmas ez a szöcske - állapította meg Levi a természet nagy igazságát.

Mint a kámfor.2

2011-09-18T07:35:00.001+02:00

Ezt nem lehet megszokni, de lassan rutint szerzünk az elveszett gyerek keresésében. Minden egyes alkalommal rémálom, de úgy tűnik, hogy egy idő után hamarabb felébredünk. Most már legalábbis tudjuk, hogy néhány "üres járat" után, vesszük az irányt a hangosbemondó felé.

Ma sem volt másképp. Kimentünk a Tudományok Napja rendezvényre, ahol rengeteg izgalmas dolog várta a népet, főleg a gyerekeket. És ez az izgalom és türelmetlenség vezetett oda, hogy megint átéltük a keresem és nem találom szituációt.
Nem! Nem! Nem szülői gondatlanság miatt történt, ugyanis egy percre sem vettük le a szemünket a gyerekekről. Csakhogy Levi felszállt egy kiállított buszra és megbeszéltük, hogy hátul szálljon le, ott várom. Összesen három gyerek volt a buszon, és az összes ajtót árkus szemekkel figyeltem, és egy perc után már keresésre indultam. De akkor már nem volt sehol. Ildi Gáborral egyfelé rohant, én fel-le, Apa meg mindenfelé, Levi meg csak ment előre, hogy mielőbb odaérjen az áhított játékhoz, csakhogy nem nézett hátra, hogy mi ott vagyunk-e.
Előbb a rendőrökhöz, majd a hangosbemondóhoz rohantam, aztán az idegtépő várakozás, miközben Apa és Ildi húzva Gábort maga után tették az egyre kétségbeejtőbb köröket.
Mint utólag kiderült, Levi is észrevette egy idő után, hogy egyedül maradt és egy oszlop tövében sírva fakadt, ahol a szomszéd fánál lévő játékvezető észrevette. Majd odavezette az első hangosbemondóhoz, és bemondták , hogy Vági Levente keresi az anyukáját. Csakhogy a két bemondó messze volt egymástól, és nem lehetett hallani, így Levi keresett elől engem, én meg hátul őt, de nem hallottuk egymás "hangját".
De az Isteni Gondviselés egy "hallót" küldött, aki éppen akkor járt mindkét helyen amikor elhangzott a felkiáltás. Nem tudok neki elég hálás lenni!!! Odajött hozzám és elmondta, hogy Levi is keres engem és hogy melyik sátornál találom meg. Mikor odaértem az ominózus helyre, Levi izgatottan, vidáman és önfeledten szabályozta a játékmenetet. Ildi, Apa és én meg pár percig még az idegrendszerünket próbáltunk a normál működésre visszaállítani. Nem sok sikerrel!

Leszámítva azt a fél órát, nagyon jól éreztük magunkat.

Szüret

2011-09-16T19:59:00.002+02:00

Ma szüretelni indult az óvoda. Nagy volt az előkészület és az izgalom, főleg a beharangozott pogácsa és must miatt. Apa el is szaladt vödröt venni, mivel nem volt kis kosarunk, féltünk, hogy Levi nehogy megrakja a nagy kosarat és majd azt kelljen cipelnie. Apa megtalálta a megfelelő méretű vödröt, amibe lehet keveset és sokat is tenni. (A viszonyítás végett tettem mellé a dobozt.)

Aztán amikor az oviba értem, kiváncsian és erőmet összegyűjtve nyúltam a szekrény tetején lévő vödör után. Kicsit könnyűnek tűnt...

Ezt láttam benne! A szüret eredményét. (Nem a szőlő sok, hanem a tányér a kicsi. A legkisebb amit a szekrényben találtam)

Négy fürt szőlőt, és néhány lehullt szem mellette. Levi , ezt mind te szedted? - kérdeztük egyszerre M-val, M. anyukájával. Nem, segítettek - jött a válasz őszintén. Aztán fény derült mindenre: hárman szedték ezt a mennyiségű szőlőt.
És este jött felém egy igen komoly kérés: Anya, légy szíves csinálj belőle mustot.

Azért én már sejtettem valamit, hétvégére a piacon biztos ami biztos alapon vettem egy kiló szőlőt.

Csak egy idézet

2011-09-13T09:24:00.000+02:00

"Gyermekeid nem a te gyermekeid.
A saját maga után sóvárgó Élet fiai és leányai.
Általad, de nem belőled jöttek a világra.
Bár veled vannak, mégsem a tiéid.
És nekik adhatod szeretetedet, ám a gondolataidat nem, mert nekik saját gondolataik vannak.
Hajlékot nyújthatsz testüknek, a lelküknek azonban nem,
Mert az a holnap házában lakozik, melybe te még álmaidban sem léphetsz.
Tehetsz kísérletet rá, hogy hozzájuk hasonulj, de ne próbáld azt, hogy magadhoz hasonlóvá formáld őket.
Hisz az élet nem néz vissza, mit sem törődik a tegnappal.
Te vagy az íj, melyből gyermekeid eleven nyílként röppennek
útnak.
Légy hát ívhajlat a védelmező Öröm kezében."

Kahlil Gibran

Teltház

2011-08-17T09:21:00.000+02:00

Gizi mamáék joggal kitehetnék a "megtelt" táblát a kapura. Öt unokával együtt tengetik a napjaikat, így ha lenne most egy kalapom, megemelném.

Átaludt szabadság

2011-08-11T08:23:00.000+02:00

Levi a hetet Gizi mamáéknál tölti és ebben fontos szerepe van Andinak és Orsinak is, a két erdélyi unokának. Amikor Levi megtudta, hogy a lányok Pesten vannak, azóta folyton Gizi mamáékhoz készül. És ott is van! És az elmondások alapján, nagyon jól érzi magát, Andival egész jól elvannak.
A minap este közölte Gizi mama, hogy reggel korán elszalad a csarnokba vásárolni és addig Orsi lesz a házigazda.
De jó! Akkor azt csinálunk amit akarunk - csillant fel Levente szeme az örömtől és izgalomtól.
Mama igen korán indult, így korán is ért haza, még a gyerkőcök aludtak. Levi álmos szemekkel érkezett le és kissé csalódottan kérdezett rá, hogy már haza is ért. Ekkor tudatosult benne, hogy átaludta a nagy szabadságot!

Apa esete a traumatológiával

2011-08-10T19:54:00.004+02:00

Apának néhány napja fáj a jobb térde, ezért hétfőn elment a traumatológiára, hogy orvosolják a problémát. Röntgen nélkül nem sokat tudtak tenni, de amire elkészült a röntgen, bezárt a "bazár", így a szerdai (mai) nap kellett visszamennie az eredménnyel. Közel másfél óra várakozás után , Apa látva a többi beteg leleményességét, odaállt az ajtóba a röntgennel, mert úgy tűnt, hogy ez biztos belépőt jelent az orvoshoz. Szóval, Apa is beállt a traumatológia feliratú ajtó elé, és még csak kényelembe sem helyezte magát, amikor a szomszéd ajtó kinyílt és szólították Apát. Csakhogy a szomszéd ajtón a Gipszelő felírat díszelget.
Láttam Apa csodálkozó arcát, ám én sem értettem, hogy miért gipszelnék, hiszen még a kezében van a röntgen, vagyis orvos nem is látta az eredményt.
Apa rá is kérdezett a Gipszelő Fiútól, hogy úgy-e nem akarja begipszelni, mire azt a választ kapta, hogy a papírján van a "G" betű, vagyis az ítélet : gipsz. De hogy mi alapján született meg a döntés, nem tudjuk. Mindenesetre a Gipszelő Fiú átszólt a Röntgenszemű Orvosnak, hogy a páciens nem közreműködő a művelet végrehajtásában. Aztán kb. negyedórás várakozás után átment a szomszéd szobából az orvos, hogy megnézze az elégedetlenkedő és orvosi határozatot felülbíráló beteg leletét. A három filmből egyet nézett meg, biztosan neki elég volt annyi is a diagnózishoz. Hát, ez elég rossz állapotban van - mondta az orvos. Ítélet: hamarosan műteni kell!
Gondolom szokott ropogni - próbálta Apába belebeszélni. Nem, nem szokott ropogni és eddig nem is fájt - érvelt Apa.
De biztosan szokott ropogni - mondta az orvos határozottabban. Nem, nem szokott ropogni.
Akkor csak nem figyelt eddig rá, de ropog ez a térd. Apának már kezdett a türelme fogytán lenni. Higgye már el, hogy nem szokott ropogni, hiszen én hallom, tudom és érzem.
Akkor hamarosan ropogni fog - zárta le a témát , és akkor majd műteni kell - közölte Apával megint a nyomós okot a doki.
Én kint egy majdnem félórás várakozás után már azt hittem, hogy Apa egész testét begipszelték..holott még a jobb térdét sem kellett végül, nem volt indokolt. Amikor Apa végre kijött, mosolyogva csak ennyit mondott : hát ez vicc!

Mint a kámfor

2011-07-16T21:02:00.003+02:00

Azt hiszem nem mondok nagy valótlanságot, ha azt állítom, hogy a szülők, nagyszülők rémálmai közé tartozik hogy elvész a gyerek. Én már átéltem ezt több ezer tömeg közepén, sok ezer gyerek között tűnt el Levi a szemünk elől (de erről már írtam) és ha visszagondolok arra az eseményre még ma is kiráz a hideg tőle.
De nem kell sok ezer ember és nem kell tömeg. Elég egy bicikli, és egy - állítólagos - szófogadatlan gyerek hozzá. Meg egy aggódó nagymama, aki több mint háromnegyed órán át keresztül-kasul kereste Levit a környéken. El tudom képzelni azokat a pillanatokat amikor egy remélt helyen megjelent , de hült helyét találta Leventének. Aztán a kétségbeesés hevében, kb. majdnem egy óra keresés után észrevette a szomszéd háza előtt a biciklit,ami még nem volt ott amikor mama elindult. Levi persze bent a házban jól érezte magát és talán fel sem fogta, hogy milyen helyzetet teremtett. Számonkérés közben kiderült, hogy Levi ugyan elment Kati mama házához és be is kopogott, de Mama addig kerekezett a környéken és kétségbeesve kereste az unokáját. Már - már minket is felakart hívni, de 220 kilométerről nehezen tudtunk volna segíteni, bár Apát ismerve rögtön autóba pattant volna....ebben biztos vagyok.
A lényeg, hogy előkerült Levente, a lelki fröccs alatt Kati mamát nézte, bár nem tudom, hogy mennyire fogta fel az egésznek a veszélyét és jelentőségét. Kati mama úgy érzi, hogy azalatt a bizonyos majdnem egy óra alatt három évet öregedett. Meg is értem.

A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

2011-07-13T15:17:00.006+02:00

"A mese egyfajta beavatási rítus. A gyermek ízelítőt kap a felnőttek világából. A csodás elemeket tartalmazó történetek magával ragadják a gyermeki lelket. A gyerek tudja, hogy a mese más, mint a valóság, de érzi, hogy a mesei hatás fontos számára. Akarva-akaratlanul is tanul belőle. A mese bűvöletében él, ami nem is csoda, hiszen a mese a szóbeli elbeszélő művészet legmagasabb műfajának egyike." - írja Bruno Bettelheim a mesével kapcsolatban, amit évekkel ezelőtt nagy élvezettel olvastam.
És milyen igaza van...én hiszek ebben és a mesében is...még Levivel ellentétben.
Hétvégén Levi megszeretett volna örvendeztetni engem is egy varaggyal, de nem csókolhatom meg, mert meghalok - intett óvá Levente. Hmmm....De Levente, én úgy emlékszem, hogy ha megcsókoljuk a varangyot, királyfi válik belőle. Egy pillanatra el is merültem a mese világába , hangosan merengve, amint lelki szemeim előtt láttam a nagy királyi kastélyt, a hatalmas , pompás várat, és az arannyal megrakott kincses ládákat, nem beszélve a sok lovashintóról, gyönyörű ruhákról, az ásóról, a kapáról és a nagyharangról.
Levi hangja rángatott vissza a valóságba: "Anya, hidd már el, hogy nincsenek varázslók! A valóságban csak olyanok vannak, akik a pénzüket tudják elvarázsolni."

Anya, figyelmeztetlek még egyszer, hogy meg ne csókold a varangyosbékát! - kiáltotta Levi vissza az ajtóból,aztán gyorsan el is tűnt. Minden bizonnyal Zolikával varangyos keresésre indultak.

Zolika

2011-07-13T13:58:00.001+02:00

Becsületesen megígértük és le is mentünk Leviért Orosházára. Szombaton még maradsz-e kérdése , nemleges választ kaptunk, aztán vasárnapra meggondolta magát Levi. Csak még egy hetet hadd maradjak - és már ment is, mert dolga volt....a Zolikával.
Zolika a szomszéd ötéves kisfia, akivel nagyon egymásra találtak Levivel. És csínytevésekből sincs hiány ha ők ketten együtt vannak és valahol megjelennek. Látta ennek kárát egy varangyosbéka is. Izgalmas élete nem tartott sokáig...egész addig amig Levi és Zolika lába elé nem került. Aztán történt valami....a részleteket nem kérdeztem, de szegény varangy élete ott véget is ért. Aztán egy békához méltó helyet kerestek neki a végső nyugalomhoz, Kati mama virágos kertjének, egy megfelelő nagy levelű virág árnyékos védettsége alá temették. Ám nem számoltak azzal a ténnyel, hogy Kati mama igazi kertész módjára időnként kapálgat...így hát itt sem volt nyugalma szegény varangynak...azóta a senki földjén aszalódik....bár nem mernék fogadni , hogy ha megtalálja a két Lurkó, valahol még lesz folytatása a varangyos történetnek.
Aztán a mosógép is élvezhette a mozgalmas életet. Biztos vagyok benne, hogy még annyi papír nem landolt a dobjában, mint a minap. Hogy miért került oda? Ki tudja? De azt igen, hogy kik tették bele. Kati mama szétrobbantotta az Alkotó Bandát és Zolikát haza küldte gondolkodni, míg Levi a szobájában gondolkodhatott. Tíz perc múlva megjelent Zolika az ajtóban és kopogtatás után Kati mama szemébe nézett és közölte, hogy : "Kati mama légy szíves ne haragudj, de nem tudunk meglenni egymás nélkül Levivel".

És azóta is együtt a medencében, az udvaron, a játszótéren, a szobában és mindenhol.

És amikor nem bandáztak....

2011-07-09T17:54:00.001+02:00

... a feje tetejére állt a világ egy ici-pici része

Bandázás felsőfokon és ami ezzel jár

2011-07-07T20:45:00.002+02:00

Már lassan két hete élvezi egymás társaságát Kati mama és Levi. Nem is tudom hogy melyikük hív minket reményteljesebben, hogy mikor megyünk Leviért. Talán Kati mama a bizakodóbb és reménykedőbb és kissé félve teszi fel a már jól ismert kérdést. Vállalva az esetleges Kati mama szívinfarktusát, Apával megpróbáljuk bedobni az egyáltalán nem vicces mondatot - de mégis jó poénnak tartjuk - miszerint igenis még egy-két hétig jó lenne ha tudna Levire vigyázni. Aztán Kati mama is vállalva a mi szivinfarktusos rizikónkat közölte, hogy ha két hét múlva megyünk, ne csodálkozzunk ha a gyerekünk bőrét a ház előtti orgonafán találjuk kiterítve száradni. :-)
Szóval minden rendben van!!!!
Levi összebarátkozott néhány gyerekkel a környékről és igencsak intenzíven űzik a bandázás fogalmát.

És ebből mit lát Kati mama? Hogy a 12 éves Lány a Bandából az ékszerével a nyakán az ágyán ugrál, vagy a 9 éves Szomszéd a spájzban keresgél valami kaja után. De a kilincs is folyton valaki kezében van, éhesek, szomjasak, van akinek a wc-n akad igencsak nagy dolga, de van aki egyszerűen csak jön-megy, mert még úgysem járt ott. Zajlik az élet! Levi élvezi , Mama meg csak reménykedve kérdi, hogy mikor megyünk érte. Maradjunk annyiban, hogy nemsokára, de igérjük, hogy a feldolgozáshoz szükséges pszichológus díját Apával fizetjük :-)))

Játszótéren

2011-06-24T06:52:00.000+02:00

Márk: (szeretett volna vizet kérni, de elfelejtette a nevem és nem tudta, hogy szólítson meg) Levi, hogy hívják az anyukádat?
Levi: Váginé Csűrös Éva, de szólíthatod nyugodtan Anyának is!

Anyai sors

2011-05-30T17:49:00.001+02:00

Anya,örülsz ha piszkállak?
Hát persze!!!
Akkor maradj nyugton!!! - parancsolta Levi miközben négy párna egyensúlyozott a fejemen.

És a folytatás...

Túl az orrmandula műtéten

2011-05-30T16:39:00.005+02:00

Nagyon szerencsések vagyunk, mert:
- minden rendben ment (a sok rémhír ellenére nem cserélték össze a manduláit, bár Apa legszívesebben Levi homlokára írta volna műtét előtt az orrmandula szót biztos ami biztos alapon)
- Levi volt az első a műtéti listán, így nem kellett sokáig izgulni
- ízlett Levinek a műtét előtti Gumibogyószörp, de ugrálni már nem maradt ideje
- a legaranyosabb nővért fogtuk ki (igaz a többit nem ismerjük)
- ketten voltunk a szobában, így éjszakára én is külön ágyba alhattam
- erkélyünk is volt, így este már kiültünk és én mit látok , te látod-e társast(?) játszottunk
- jó sok papírvattát adtak, így legalább rajzolásra is bőven maradt
- Apa nagyon serény volt és nem váratott sokáig a beígért játékkal , jutalomért Levinek a bátorságért
- és a lényeg: javult Levi hallása - bár továbbra is igen szelektív. És ezen az orrmandula műtét sem segít.

Leviszáj

2011-05-30T16:30:00.000+02:00

Anya, a születésnapomra meghívom az egész ovis csoportot, kivéve a K.L-t és Bebét - vázolta Levi a jövő terveit. Bebét nem? - kerekedett nagyra a szemem a meglepetéstől, hiszen Bebe az egyik legjobb barátja az oviba és ő is meghívta Levit a születésnapjára.
Igen, de ha Dudut is meghívom és Bebét is, akkor együtt játszanak és engem kihagynak belőle - indokolta Levi. Szerinted melyiket hívjam meg - tette fel az igen nehéz kérdést nekem.
Hát Levi, neked kell tudnod, hogy melyik a nagyobb barátod - próbáltam hárítani és meghagyni neki a nagy döntést, ami pár hónapig még úgyis rengetegszer változik.
A nagyobb barátom? Hát nem tudom Anya, előbb meg kell mérnem őket!

Leviszáj

2011-05-30T16:25:00.004+02:00

Kint voltunk a játszótéren pár napja és velünk tartott Levi ovis barátja Dudu is. Útközben Dorinát is "felvettük", és négyesbe folytattuk az utunkat. Esti hat óra ellenére még mindig nagyon meleg volt, ezért felajánlottam a fiúknak, hogy levehetik a pólójukat ha szeretnék.
Hallod Dorina, levehetted Te is a pólódat! - kiáltotta Dudu jó hangosan.
Nem veszem le, a lányok nem veszik le - szólt vissza Dorina.
Miért? - kérdezte Dudu
Hogy meg ne lássuk a nagy cicijüket -világosította fel Dudut Levi vihogva.

Hét év "szövetség"!

2011-05-20T14:38:00.009+02:00

A Nagykönyv

2011-05-17T10:30:00.001+02:00

A Nagykönyvben minden benne van...amolyan használati útmutató gyerekekhez. Nekünk legalábbis van ilyenünk. Kineveztünk egyet , amibe névre szólóan vannak az utasítások. tanácsok és elvek. Nagyon hasznos, nagyon élvezzük. Amikor szülőként tehetetlenek vagyunk, előkapjuk a mindenttudó nagy(kis)könyvet , ami minden mondatában úgy kezdődik, hogy Vági Levente, fogadjon szót a szüleinek.
Két nappal ezelőtt az autóban Apa, hátranyúlt Levi lábát megcsikizni. Apa, benne van a könyvben, hogy szabad a gyerekeket piszkálni? - kiváncsiskodott Levi. Benne bizony - bólogattunk Apával egyszerre.
Hányadik oldalon van? - furdalta tovább az oldalát Levinek a kérdés. Apa rögtönzött egy 28-at.
Azóta, ha azt kérdezzük, hogy mi van a könyv 28-dik oldalán, Levi vigyorogva közli, hogy "szabad a gyerekeket piszkálni" és már menekül is előlünk. Bár a tegnap kiegészítette a mondatot, "... de csak addig amig dühbe nem gurulunk"-kal. :-)

És hogy mi van a könyv 28-dik oldalán igaziból? "Menjetek túrázni és mutasd meg neki, hogy kell egy patakon átkelni. Hagyd, hogy vizes és koszos legyen!"

Majdnem ugyanaz a kettő :-)))

Utánpótlás

2011-05-15T09:00:00.000+02:00

A népszerűség átka...

2011-05-15T07:43:00.001+02:00

...ha úton-útfélen (szó szerint) felismerik az embert.
Apa és Adam Sandler közti hasonlóság eddig is nyilvánvaló volt, és sokan sok helyen megbámulták Apát, a bátrabbak pedig rá is kérdeztek, hogy tisztában van-e Apa ezzel a ténnyel. A minap a melléképületünk bontása miatt forgalomleállítással "szórakoztatták" az autósokat , az egyik oldalon Apa, a másik oldalon Pali. Az egyik megállított autóból kihajolt egy nő és feltette a már ismert kérdést Apának. Igen, mondták már egy páran - válaszolt vissza neki Apa. Ne haragudjon, megengedi, hogy lefényképezzem? - és már nyúlt is a telefonja után a nő. Most már Pali is tudja, hogy miért bámulták meg Apát mindenhol az emberek. Eddig abban a hitben élt, hogy a Apa és a Michelin baba közti testi adottságok hasonlósága miatt fordulnak meg Apa után. Pedig Apa egy SZTÁR(hoz hasonlít)!

Leviszáj

2011-05-09T15:42:00.001+02:00

Gyula papa: Levi , gyere adjak egy puszit!
Levi: Nem akarom, mert nyálas puszit adsz.
Gyula papa: Megígérem, hogy nem fogok nyálas puszit adni.
Levi: Jó, akkor előbb szívd vissza a nyáladat!

Szülők napja az oviban!

2011-05-04T19:20:00.004+02:00

Már megjöttünk ez helyre,
anyánk köszöntésére
Anyám, légy reménységben,
köszöntlek egészségben!

Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád!

Több ajándékot is kaptunk ezen a napon! Az anyák virágot, az apák egy gyerekük által készített kulcstartót, ami a mellkasukra volt tűzve az átadásig, valamint a kis kezükkel készített kókuszgolyókkal kínálták meg a szülőket. És még egy meglepi várt a szekrénynél. Egy rajz.Ezek lennénk mi Apával, ahogy a gyerekünk lát.

Hát ami a képet illeti, azt hiszem elkél egy igazi beszélgetés Levivel. Ha Apát megilleti a kockahas, nekem is kijár a darázsderék. Mert lássuk be, van azért olyan darázsderekam, mint amilyen kockahasa van Apának :-) De nem panaszkodhatom, Ami a szempilláimat illeti, a legkorszerűbb és 100-szoros vastagságot ígérő festékkel sem vagyok képes ilyesmire, pedig erre vágyom évek óta. Gyönyörködöm is benne :-)

És ami a lényeg! A felénk magasuló hatalmas jegenyefa! Na az nem más,mint Levi! Fölénk emelkedik és lenéz ránk. De az a fontos, hogy ilyen vidámnak lát minket. És ilyen csinosnak :-)))))

Morzsihoz

2011-05-01T22:25:00.011+02:00

"Morzsi kutyánk hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál."

Petőfi Sándor talán megbocsájtja nekem, hogy egy kissé átköltöttem az egyik legismertebb versét, de azt hiszem méltóbb köszönetet nem tudnék neked mondani Morzsi.

Talán most kissé felfoghatatlan hogy hat és fél év után, sok közös élménnyel a hátatok mögött mi történt.
A kezdetektől jelen voltál Levi életében, láttad és tapasztaltad, azt a sok csodát és olykor nehézséget. Együtt éltétek át a bölcsödei és óvodai kalandokat, együtt játszotattok nagyokat, együtt hallgattátok az esti mesét és WC-re is mindig együtt mentetek, és most csak kérdően nézel, hogy mostanában mi változott. Talán te sem érted, hogy miért nem viszünk magunkkal már kirándulni a hátizsákba és miért nem buszozol velünk, miért hanyagolunk, és miért nem vagy része már az életünk minden percének.

Te, aki mindig a leghűségesebb társa voltál Levinek, a barátja, a vigasza, a játszótársa, a hálótársa, Te aki szó nélkül tűrted, hogy ha rajtad ugrált, nem panaszkodtál, hogy az orrodat lerágta Levi, csendben viselted, hogy játék közbe a kezünkbe maradt a füled, és soha nem mondtad, hogy elfáradtál, pedig éjjel-nappal "dolgoztál".

És most hirtelen sok lett az időd. Már nem kell reggel oviba indulni, vagy ha el is visznek Téged, az autóba hagynak, mert már babás dolog Morzsit oviba vinni - mondja Levi.
Hidd el, én sem értettem, hogy mi történt, és hogy változott egyik-napról a másikra a helyzet. De tudod, milyenek a gyerekek! Úgy gondolom, hogy talán valaki szóvá tette Levinek, hogy nagycsoportos létére, még mindig együtt jártok oviba. Vagy már kissé cikinek érzi a Szerelme előtt , hogy még mindig alvójátéka van.
Biztosan Te is látod, hogy Levi milyen nagy lett és már más dolgok érdeklik.

Drága Morzsi ne vedd a szívedre! Bár már nem jársz velünk világot látni , de olyan jó hazatérni, mert tudja Levi, hogy az ágyában vársz rá és otthon nem babás dolog Morzsival lenni.

Láttam ma is ahogy együtt repültetek a paplanból készült csodamasinán, és ugyanolyan pontossággal igazította meg Levi a kezeidet, lábaidat az éjszakai alváshoz ahogy eddig.

Morzsi, tudnod kell, hogy ha majd hónapok-évek múlva kissé kopottan, orr nélkül, leszakadt füllel, soványan és meggyötörten kerülsz a szekrény aljába, Te mindig a családtagunk leszel.

Mamák avagy vak vezet világtalant...

2011-04-24T17:50:00.001+02:00

a net világában...

Szívesség

2011-04-22T08:57:00.000+02:00

A minap Levi ásványvizet kért Tőlem, de a piszkos kezem és az éppen aktuális elfoglaltságom miatt nem tudtam eleget tenni a kérésnek. Hangot is adtam neki és kértem, hogy borítson magának.
Hát jó Anya! De aztán ne siránkozz ha Te is kérsz tőlem valami szívességet és azt fogom mondani, hogy Anya bocs, most sajnos nem érek rá - közölte velem kissé szemtelenül, de annál őszintébben a fiam.

Utántöltve

2011-04-15T06:46:00.001+02:00

Levi: "Anya, van a cicidben még tej?
Anya: Nem, nincs már.
Levi: Mikor iszol tejet, hogy újra legyen benne?"

Az ovi olimpia II. helyzettjei

2011-03-28T18:08:00.002+02:00

Csoki mindig legyen!

2011-03-26T19:15:00.007+01:00

Azaz egész pontosan így hangzott a felkiáltás Levi szájából : "Az első embertörvény: csoki mindig legyen! Úgy-e Gábor?" - miközben mindkettőjük szájából lógott ki a kakaóscsiga vége, ami megakadályozta Gabcsit a válaszadásban, de határozott fejbólogatással jelezte, hogy egyetért ő is ezzel a törvénnyel. És hogy mi a második embertörvény? Fogalmam sincs, de ahogy elnéztem kit érdekel, az első a lényeg! :-)

Igen, ez egy olyan hétvége, amikor a Gábor nálunk tölti az eseménydús napjait. Izgalmakból nincs hiány, mind ahogy csendből sincs.
Mielőtt az elevenparkba indultunk volna, egy kis csata folyt a szobában. Levente az ovódában újságpapírokból igen szakszerűen összetekert piros, fehér, zöld szalagokkal diszített kardjával hadonászott Gábor orra előtt, aki mozdulatlanul és némán tűrt. Nem tudtam eldönteni, hogy az ellenség megtévesztéséről van-e szó és a legváratlanabb pillanatban támad (fegyver nélkül), vagy éppen a helyzet komolyságát nem méri fel. Szóltam Levinek, hogy ez nem becsületes "huszáros" megoldás, hiszen az ellenségnek nincs kardja. De van! - szólt hozzám Gábor komoly, megfontolt arccal. A karom az. Őseink szent kardja! Megtudom magam azzal védeni!
Miután Levi kitartóan sussogtatta továbbra is Gábor nadrágját a "kikás" kardjával, bevetettem egyetlen harci fegyveremet, a szúrós tekintetemet és elkoboztam a kardot, mielőtt még kitört volna a szent háború.

Leviszáj

2011-03-23T10:30:00.000+01:00

Anya: "Levi, miért nem fogadsz szót néha? Miért kell kérnem Tőled olykor hatszor valamit , mire egyáltalán reagálsz rá?"
Levi: "Anya! Hidd el én megpróbálok jól viselkedni, de olyan nehéz néha nekem" - nézett rám ártatlan szemekkel, a kopasz, egyfogú "jólvenevelt" fiam :-)

Párbeszéd

2011-03-21T09:38:00.002+01:00

Vasárnap Gábor és Levente skype-on keresztül beszélték meg az élet nagy dolgait. Íme néhány elkapott mondat és morzsa, merthogy titkos volt minden számomra és Apa számára.
Levi: Gábor, eljössz velem az elevenparkba?
Gábor: Igen, de az anyukám most nem tud elvinni.
Levi: Akkor éjszaka lógj el otthonról. Küldök érted buszt. Beütöm ide, hogy küldökértedbuszt.comcom és megy is érted.

Levi: Gábor, elárulok neked valami titkot, de megvárom amig Anya kimegy a konyhából.
Gábor: Hallgatlak Levi.
Levi: Gábor, nekem a Brigitta a szerelmem - és hangját még jobban visszafogta, hogy véletlenül se (főleg ne szándékosan halljuk meg Apával).
Gábor: (akinek két hete középfülgyulladása és dobhártyarepedése volt és a hallása még nem tökéletes) Levi, ne tátogj, mondd már a titkot!

Levi és Gábor reggel telefonon kezdte a kommunikációt: Levi elég hangosan beszélt a telefonba, mire Gábor: Levi ne beszélj ilyen hangosan a telefonba, mert meg van repedve a fülem.

Munkanap

2011-03-21T09:32:00.002+01:00

A hosszú hétvégének megvolt a böjtje - nekem, Levinek meg a gyümölcse. Az oviban egész véletlenül szünet volt (technikai, legyünk jóindulatúak) a szombati munkanapon, az eski-ben pedig örömmel várták Levit,két kolléganőm hasonló kórú gyerekeivel együtt. Előbb a Peti látogatott meg minket az irodánkban, aztán egy kis sétára indultak. Levi nagyon várta vissza, és hogy el ne tévesszék a szobát, ezért az alábbi papírdarabot ragasztotta ki az ajtóra, ami egész nap ott lógott egy hosszú, kék ragasztóra erősítve.

Egy kis segítség a megértéshez. Levi a 341-es szobában. Annak aki nem tudna olvasni, odarajzolta magát is, hogy egyértelmű legyen.

Tavasz!!!

2011-03-20T07:15:00.000+01:00

Volt...egy pár napig. Az idő kegyesen ránk villantotta meleg mosolyát, aztán ráfagyott a vigyor az arcára...de legalább a hosszú hétvégén élvezhettük egy picit a napsugarakat, a tavaszi esőt, a csendet , a Vági családot, a pihenést és még sorolhatnám.
És sorolom is! Luca és Levi egyre jobban eljátszanak egymással. Luca nemcsak "felnéz" Levire, de a játékokban is partnere. És imádnivalóak!
most mennemm kell, de folyt. köv. :-)

Nőnapi "ajándék"

2011-03-09T08:55:00.000+01:00

Minden évben van egy hivatalos nap, amikor a Nő(k) benyújthatják igényeiket a Férfiak felé. Én is éltem ezzel a lehetőséggel és Apa egy jobb pillanatát kihasználva megjegyeztem, hogy nekem kéne egy táska. " Cica, van neked kettő is. Igazi bőrből van és jó nagy. Mindkettő a szemed alatt van" - közölte velem Apa, miközben a saját humorától fülig ért a szája. :-)

Lelkiismeret

2011-03-08T07:01:00.000+01:00

Néha vannak vitáink Levivel. De kinek nincs a gyerekével? A tegnapi nap is egy ilyen volt. Vitás! Kezdődött az oviban. És ha a lavina elindul.....:-)
Folytattuk hazafelé is az úton. Azaz csak Levi, mert mindig olyan nehéz abba hagynia a sírást - adta a tudtomra századszorra is.
De tudta, hogy ezúttal ő volt a hunyó. Nekem volt igazam és mire hazaértünk, lenyugodott és elkezdődött a pitizés irányomban.
Jelei:
- minden mondat végén vagy elején Anya, légy szíves
- minden mondat végén vagy elején Anya, kérek szépen
- minden mondat végén Anya, köszönöm
- a vacsorai mosatlan szó nélküli belerakása a kagylóba
- Anya, nekem a pirítós is jó lesz vacsorára - mondta Levi , miután életében még egyszer sem ette meg, csak a száját húzta tőle.
Na ekkor értettem meg, hogy a lelkiismerete mennyire dolgozik :-)

Csak egy kép

2011-03-06T12:09:00.004+01:00

Levente B.-nek vitte a születésnapjára ezt a virágot, ami a Márk anyukája ízlését dicséri. Nekem nagyon tetszett , meg is fordult csalárd módon a fejembe, hogy megtartom :-)
Legyen ez egy tavaszhívogató kép.

Ha a mester alkot...

2011-03-06T11:55:00.001+01:00

A Vági család biztos bevételi forrást jelent a papírgyáraknak, a színes ceruza előállítóknak és a kukásoknak.
Levente rendületlenül gyártja a rajzokat, reggel ébredve az első, hogy veszi a papírt, az óvodában is időnként hatalmas kupacot nyomnak a kezünkbe és persze ha itthon van, akkor is folyamatosan alkot. A téma legtöbbször ugyanaz: dinó, autó, vonat. Általában csak a színek mások, bár időnként van egy-két "újdonság" is a papírlapon. Persze jó dolog megtartani a rajzokat és később (is) gyönyörködni bennük, de nincs annyi helyünk ahol tárolni tudnánk ezt a mennyiséget. Így marad néhány jó(bb) rajz, amit megőrzünk a jövőnek és van olyan amire különösen büszkék vagyunk!

Mindkét képet pályázatra küldte az óvoda. Az első képen a környezetszennyezés volt a téma, a másodikon egy program a családdal. Természetesen a tavalyi dinókiállítás ihlette Levit, amit szintén elküldtek pályázatra. Bár nem kapott helyezést, de itthon megjutalmaztuk egy kis csokival. A második képen érdemes Apa arcát megszemlélni. Nem véletlen talán, hogy a logopédus Laura néni s-sz betüinek gyakorlása során kedvenc gyakorló mondatunk "Apa szúrós, szőrös, szakállas".

Apróságok

2011-03-06T11:46:00.001+01:00

Nem nagyon történnek eget rengető dolgok körülöttünk, velünk. Bár nem is mindennapi esemény, hogy Levente dinóvá vedlik, a barátnője születésnapi bulijába megy, Apa megborotválkozik (ez nálunk ritka és értékelendő) és meg nem csináltam viszonylag semmi hülyeséget amivel ártanék magamnak. Bár hó esett az elmúlt napokban, de szerencsére másnapra el is olvadt, így nem jutott eszembe szánkózni, síelni vagy éppen korcsolyázni.
És hogy Levi milyen dinó volt? Hát félelmetes, hiteles és persze (csoki)húsevő.

A mazohizmus netovábbja...

2011-02-09T09:10:00.000+01:00

...gondoltam, amikor kétszeres farcsonttöréssel felhívtam a fogászatot időpont kérésre. Hajszolom az "élvezeteket" vagy már orvosi eset lennék? Mindenesetre elmentem - enyhe túlzással - inkább elbatyogtam a fogászatra. Napok óta az egyetlen olyan hely volt a fogászati szék, ahol nem fájt a fenekem és kényelmes is volt. Már megérte, igaz, hogy fél órára 5000 forintba került, de jó volt végre kicsit "lazítani". Azt hiszem be kellene otthonra is szerezni egy fogászati széket....legalábbis a jövő szánkós szezonra :-)

Csak őszintén

2011-02-04T15:30:00.001+01:00

Szerencsére a januári hónap Apának is jobban kedvez a családi élet kiteljesedésében, így aztán többször is volt alkalmunk és lehetőségünk együtt vacsorázni.
Miért szeretjük egymást - volt a téma a vacsoránál. A Fiúk azért megadták az elsőbbséget nekem, és próbáltam is hihetőnek tűnő érveket mondani. Én azért szeretem Apát - fordultam Levi felé, mert Apa éppen háttal állt nekem - mert nagyon sok mindent megtesz értünk, szeret minket és fontosak vagyunk neki. Na meg, Apa olyan jó fej, hogy felvitte a lomokat az irodájába. Mire Levi: és azért is szeretjük Apát, mert akkor felmegy az irodába és itt lent nyugiba vagyunk. :-)

Két héttel később. Levi is felszokott menni a padlásra az utóbbi időben. Hol játszanak a számítógépen, hol rajzol Levi amíg Apa dolgozik, vagy éppen ő a soros a számítógépes játékon. Hol Levi egyszerűen csak leltározik fent és időnként az összes felhordott -használaton kívüli - játék újra lekerül a szobájában. Mindenesetre amikor órákra eltűnnek a fiúk a padláson, lent élvezem a nyugit. :-)

Peches napok már pedig vannak

2011-02-02T10:54:00.002+01:00

Ezt garantálhatom. Vannak olyan reggelek, amikor nem kéne felkelni, amikor az egész napot ágyba kéne tölteni és minden ránk néző veszélyes dolgot eltávolítani a környezetünkből.
A tegnap egy ilyen nap volt számomra.
Indult azzal, hogy vasaltam. Önmagában is pech, hogy vasalnunk kell, de a régi vasalódeszka megadta magát, így gondoltam, hogy kipróbálom az új - különben teljesen olyan mint a régi - deszkát. Örömmel konstatáltam a kupac ruha eltűnését, ám a deszka összecsukásánál úgy odaszorította az ujjamat, hogy csillagokat láttam. És minél jobban szerettem volna megoldani a helyzetet, annál jobban rászorított az a kis szenya. És természetesen az egyetlen nyomi körmömet "nézte ki", amelyiket évekkel ezelőtt egy fülgyertyázás során felgyújtottam. Na ekkor kellett volna visszafeküdnöm. De nem!
Levinek felajánlottam, hogy a Gyula papa által megjavított szánkóval kedden kimegyünk az erdőbe szánkózni ha van kedve és nem kell oviba mennie. Persze, nagyon örült az ötletnek. Na hajrá akkor szánkózni! - adtam a parancsot.
Egy babáknak való domboldalon szánkózott Levi, ahol időnként leérve felborult. Nagyokat nevetett és bár tiltakozott, hogy ő tette volna, de elhitette velem, hogy szándékosan borult fel. Na majd én megmutatom, hogy nem a szánkó vezet, hanem mi vezetjük a szánkót. Istenem, miért nem volt ott valaki, aki megállít ebben a makacsságomban???
Bátran vágtam magam a szánkóra, és még Levit is megkértem, hogy lökjön egyet rajta, hadd száguldjon az a szófogadatlan fadarab. Alig indultam el, úgy levetett magáról, hogy hirtelen a szusz is bennem maradt, egyetlen dolog amit éreztem az az iszonyatos fájdalom a fenekem körül. Alig értünk haza és azóta is ápolgatom a hátsómat és a derekamat. De hogy lehet ekkorát esni egy ilyen alacsony szánkóról? - hát fogalmam sincs, de ha azt veszem, hogy összeesküvés történt a vasalódeszka és a szánkó között, akkor már értem.:-) Mondanom sem kell, hogy nem sok hasznomat vette a család a nap további részében. Egyetlen "nyertese" a gyógyszergyár volt, akinek a fájdalomcsillapítóit nyomtam magamba, hogy egyáltalán ülni tudjak. Megfogadtam, hogy soha többet nem szánkózom. Ezentúl csak síelni fogok :-))

Azért jó dolog is történt a tegnapi napban. Régen volt egy műsor a tv-ben, aminek a címe: Okosabb vagy mint egy ötödikes? Én a tegnap feltettem magamnak, hogy okosabb vagyok-e mint egy óvodás? Hmmmm....
Szóval, van egy madáretetőnk,amit időnként meglátogat egy kék farkú madár, de eddig nem tudtam, hogy hogy hívják. Napokkal ezelőtt órákon át kutattam a neten, több madárazonosítót is végignézve....eredménytelenül.
A tegnap sétáltunk ki az erdőbe és közben megálltunk az "információs táblánál". Még végig sem tudtam nézni, mire Levi felkiáltott: "Nézd, Anya,ott a mátyásszajkó"! És ott volt! Ő volt! A mi "kék madarunk"!

Végre megtudtam, hogy a mi madárkánkat hogy hívják. Hát igen, vannak dolgok amiben nem vagyok okosabb egy óvodásnál. Bár erre nem kéne büszkének lennem :-)))

Apró örömök

2011-01-13T14:52:00.002+01:00

Igen! Mennyire fontosak az apró dolgok és örömök az életünkben. Sokszor nagy dolgokra vágyunk, aztán van amikor még nagyobbakra és elveszünk annak vágyakozásában. Hatalmas kísértésként csüng szemünk előtt a(z elérhetetlen) cél, legyen akár fizikai, akár érzelmi vágy. Pedig az apró örömök sokkal értékesebbek, fontosabbak és örömtelibbek. És csodálatosak. Ajándék!
A tegnap nagyon sok ajándékot kaptam, ami az egész napomat csodálatossá tette, és este sem akartam lefeküdni, élvezni akartam, fürödni vágytam abban az érzelemben amit kiváltott.
Apró, nagyon pici ajándékot kaptam, ami hatalmasra nőtte ki magát és eltöltött annak örömeivel. Gizi mama jelenléte, beszélgetésünk, Ildi telefonja, Móni társasága, és végül de nem utolsósorban a hirtelen jött vendégek jelenléte és jókedve.

Valamiért nagyon fontos volt a tegnapi nap az életemben. Valami megmagyarázhatatlant kaptam, erőt, szeretetet, békességet és néhány apró (?) ajándékot! Ami talán nekünk semmiség, észre sem vesszük azt amit közvetítünk, a másik ember számára pedig sokat adunk akár tudtunk nélkül. A tegnapi nap nekem erről szólt. Talán nem is sejtek Ők, hogy mennyit adtak nekem egy szóval, egy tettel, egy mosollyal, a társaságukkal és a tiszteletükkel amit felém nyújtottak. Köszönöm nekik!

Márai Sándor : Ajándék

És mégis,ma is,így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja,két kézzel,

a reggelt,és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szem pár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad,milyen gazdag vagyok,

minden nap szakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

Hajmosás

2011-01-12T09:50:00.002+01:00

Az a fránya víz mindig arra megy, amerre nem kellene, főleg még ha habos is, szóval megtaláltuk a tökéletes megoldást a hajmosásra.

Napi jócselekedet

2011-01-05T17:09:00.003+01:00

Ma örömteli visszajelzést kaptam, hogy a továbbadott h-h-s vírusnak - mostantól fogyókúrás vírus - köszönhetően egyik kedves Rokonom megszabadult egy kis felesleges zsírtartaléktól.
Hurrá! Én viszont beírtam a napi jócselekedeteim közé! (Remélem az elszámolásnál ezt is figyelembe veszik) :-)Így aztán mindenki jól jár(t) :-)

Elkülönítve

2011-01-05T16:59:00.003+01:00

Az élet nagy dolgokat tud alkotni, ha akarjuk ha nem. Néha ironikusan, jót nevetve a saját viccein, máskor nagyon komoly arcát fordítja felénk. Én személy szerint nem mindig tudom eldönteni, hogy éppen nevessek, vagy komolyan vegyem a helyzetet, ne adjisten sírjak rajta.
A kórházból útravalóul kaptam egy óvó figyelmeztetést, hogy kerüljem a tömeget, a taknyos,náthás, hányós, fosós, köhögős, tüsszögős, köpködős, krákogós, rekedtes, orrtörlős, és hazudós embereket, aki azt mondja, hogy jól van miközben akkorát tüsszent, hogy az összes baci több száz km/h-ás sebességgel terjed szét a helyiségben.
Én szófogadóként persze be is tartottam és kerültem is őket. Nem adtam puszit senkinek, nem utaztam tömegközlekedéssel és nem mentem bevásárlóközpontban, pedig mennyire terveztem. Terveim között szerepelt egy kiadós vásárlótúra, főleg a leértékelések után, amivel megjutalmazhattam volna magam. De nem! Néhány szemtelen kis állatka miatt ülhettem otthon és persze jókislányhoz méltóan nem is mertem ujjat húzni a sorssal.
Bezzeg a Sors velem igen, miközben gondolom nevetett a markába jó nagyokat! Előbb Levente orra termelt szép zöld színű váladékokat , aztán Apa panaszkodott torokfájásra és bár előre azt hittem, hogy "pasisbetegség", azaz sajnáljanak egy kicsit, de rájöttem pár óra után, hogy Apa valóban rosszul van. Na tessék! Kerülöm én a betegeket, de egy házban nehéz lesz.
Apa átköltözött Levi szobájába,én meg maradtam egykén, ha közös helyiséget használtunk, szolgálatba vettük a maszkot.
Úgy tűnik megúsztuk! Bár olykor be kellett bátorkodnom a fiúk szobájába szellőztetni, mert ők olyan jól elvoltak a büdös, bacis szobába. Tipikus pasik. Bár a büdös zoknikat a szennyestartóba dobták, de nem tudták volna letagadni, hogy két fiú lakja a szobát. És az ablakig eljutni sem volt könnyű feladat. Eddig csak a Levi játékain kellett átgázolni, de Apa újságjai, szemüvege, mindenféle papírja és egyéb kacatjai mintha szintén a szellőztetés ellen lettek volna és az utamat állták. Merthogy a Fiúk nem szeretik a szellőztetést. A jó levegőt. és erre már többször rájöttem. A friss levegő számukra egyenlő a fázással, és igen erős ráhatással próbálnak rávenni, hogy csukjam be.
Én viszont nagyon szeretem. És tehettem is egyedül. Amikor csak akarom. És akkor kapcsolom ki a tévét amikor csak kedvem van. És akkor kapcsolom le a villanyt, amikor már sérti a szemem. És akkor alszom amikor álmos vagyok. És alszom éjszaka,mert nincs aki horkoljon mellettem.
Afenébe!!!!! Kezdem megszokni az egyedüllétet! :-) Sőt!! Kezdem megszeretni!!!!

Tudnak ám a Vágiék bulizni!

2011-01-01T09:08:00.004+01:00

Apa jó példával jár elől :-)

És követője is akad

És a "buli" a tetőfokára hágott :-)

Újévi csendélet ébredés után

Újabb csendélet a kérdések nagykönyvével :-)

Boldog Új Évet!

2011-01-01T08:36:00.009+01:00

Mit kívánhatnék másnak és magamnak ez évre?
Lábunk lógjon a szerencse vízében.
Pénztárcánk mindig tömve legyen pénzzel,
Gyermekeink hisztije messze kerüljön el.

Az egészségünk tréfát ne űzzön,
Családunk, barátunk mindig kéznél legyen.
Békességünk soha véget ne érjen,
A szeretet vezessen végig az éven.

(Cs.É.)

hűhaHÓÓÓÓÓ!

2010-12-26T18:19:00.002+01:00

Az időjárás is megajándékozott minket, bár szentestére egy kis esővel tréfálkozott, de végre megérkezett a hó is. Ma ki is használtuk és a szánkót is igénybe tudtuk venni.

Végre karácsony van!

2010-12-26T17:51:00.007+01:00

...és eljött a nagy nap! Karácsony! Általában a 24-e azzal telik, hogy főzünk, készülődünk, izgulunk és várjuk a meghitt, békés estét. Ja és persze csomagoljuk az ajándékot.
Sokáig kérdéses volt, hogy itthon tölthetem-e a karácsonyt, vagy a kórház szeretetét élvezem, de az erős szándék, remény és a kitűnő orvosi kezelés eredményeként haza engedtek. A nővérek próbáltak kedvet csinálni, ott maradásom esetére ajándékkal csábítottak. Szerencsére nem kellett maradni , de az ajándékot megkaptam. Ismeretlen feladó volt, és nem csillagos, angyalkás papírba csomagolva, sőt át sem kötötték színes madzaggal, egyszerűen, póriasan a maga egyszerű természetességével továbbították az ajándékomat. És mi volt az ajándék? Hát egy tisztító kúrához nélkülözhetetlen természetes "alapanyag", amit csak mikroszkóppal lehet látni. És még mondja valaki, hogy az ajándék mérete számít!!!
És volt is hatása rendesen. Fél munkát nem végzett, így a szentestét a család hazaérkezéséig Vécécsészével töltöttük meghitten és békében. De ebben az évben legalább nem volt gondom a karácsonyi nagyzabálás miatti súlytöbblettel.

Szerencsére a család többi tagja becsomagolt, kézzel fogható ajándékkal lett gazdagabb.Főleg Levi bővölkötdött ajándékokban. Volt vonat sín, vonattal , és persze az elmaradhatatlan legók. Abból pedig a repülők minden fajtája: nagy repülő, kis repülő, utasszálító repülő, csomagszállító kisgép, aeroplan, vadászrepülő, katonai repülő, luxusrepülő stb. Az én repülőtudományom itt véget is ért.

És a karácsony elmaradhatatlan része a beigli mellett a család! Ilyenkor jövünk-megyünk, jönnek-mennek. Újabb csomagok a fa alatt, újabb izgalmak, újabb legók...amiből pár nap múlva még nagyobb kupi lesz a szobában.

Jajj, el ne felejtsek szólni a fiúknak, hogy holnap árengedmény lesz az üzletekben, hátha van még olyan legó ami neadjisten nincs meg nekünk és persze létfontosságú....szerintük. De szerintem elfelejtek szólni nekik. Sőt, biztos! :-)

Boldog Karácsonyt!

2010-12-26T17:31:00.004+01:00

Babits Mihály:

Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?

Visszasírsz az éhes barikára.

Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:

mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma

jobb tán mint csillag-ür szele volna?

Jobb talán a puha széna-alom,

mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,

mint gazdag nárdusok és kenetek?

Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:

kezed csak bús anyád melléért nyult…

Becsesnek láttad te e földi test

koldusruháját, hogy fölvetted ezt?

s nem vélted rossznak a zord életet?

te, kiről zengjük, hogy ťmegszületettŤ!

Szeress hát minket is, koldusokat!

Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.

Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk

törékeny játékunkat, a reményt.

2010-12-22T19:33:00.004+01:00

“A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív.”

Maurice Materlinck : A kék madár

Halló,ott vagy Anya?

2010-12-20T16:36:00.006+01:00

Hála a technika fejlődésének, ma már szerencsére könnyen kapcsolatot lehet teremteni egymás között, távolságot, nehézséget nem ismerve. És vannak bizonyos helyzetek amikor egy telefon(álás) sok mindent megmentethet és igen fontos információáramlásnak tud eleget tenni.
Mert vannak nélkülözhetetlen beszélgetések...igen fontos kérdések....és azonnal megoldandó feladatok. Vagy csak jól lehet panaszkodni rajta.
Na mi a fent említett okok miatt láttuk el telefonnal Levit, hogy amíg távol vagyunk, igen fontos és kevésbé (?) fontos, de annál izgalmasabb kérdéseire tudjunk választ adni.
Csörgött is a telefon reggel 6.30-kor először, aztán két percenként megint. Előfordult, hogy csak hogylétem felől érdeklődött Levente, de az is, hogy csak ellenőrizte a telefon működését. Fel is szólított, hogy ne vegyem fel a telefont, mert csak azt hallgatta meg, hogy kicsörög-e. Aztán kaptam a további felvilágosítást, hogy időnként bemondja a készülék, azt a mondatot, amikor a legszívesebben földhöz vágnánk a telefont, hogy a hívott fél pillanatnyilag nem kapcsolható. Nos, Leventének ez is igen komoly feladat volt, hogy tudhassa mikor vagyok kapcsolható és mikor nem, persze úgy, hgoy közbe ne vegyem fel a telefont, mert különben nem akart hívni. Bár az is előfordult néhányszor, hogy csak azért hívott, hogy mindig hívhat-e.
Lássuk be, hogy bőven van-volt oka telefonálni. Nem csoda, hogy két percenként csörgetett. Ennyi fontos kérdés nem hagyta nyugodni.

De aggódott is miattam. Ezért is csörgött néhányszor a telefon. Mindenféle megszólítás nélkül kaptam a kérdést a telefonfelvétel után. Anya, te ettél már? Még nem hozták az ebédet - válaszoltam. Anya, Téged ott a kórházban éheztetnek? - szólt bele a telefonba aggódó hangján.

Panaszkodni is lehet a telefonba. Újabb telefoncsörgés - újabb beleszólás : szia Nyuszikám után egy panaszkodó, majdnem síró hang szólt bele:" Anya, Kati mama azt mondta, hogy bolhás kutya vagyok." Sejtettem, hogy valami félreértés történhetett. Az eredeti mondat Kati mama szájából úgy hangzott, hogy : morogsz mint egy bolhás kutya. De a lényeg, hogy Anya elérhető volt és lehetett panaszkodni. Vagy csak jó volt megosztani Anyával azt a tényt, hogy Morzsi újra tiszta mert kimosták.

Apa is rutinossá vált a telefonálások terén. Most már tudom, hogy miért csak két percenként csörgött az én telefonom. Mert Apa telefonja is csörgött a kimaradt percekben. Előfordult, hogy Levi felhívott engem, csak hogy közölje Apának is telefonál. Ám volt egy nap, amikor Apa szeretett volna sokáig aludni, ezért előrelátólag le is hallkitotta a telefonját.
Levivel megbeszéltük, hogy nem hívja Apát a fent említett kérés miatt. Ki is bírta kb. egy fél óráig, aztán visszahívott engem egy kicsit panaszkodni: "Anya, hívtam Apát, de nem vette fel a telefont. Biztos lehallkította, hogy ne zavarjam."

Anya, szomorú vagy ott nélkülem? - kérdezte Levente. Igen, szomorú és iszonyúan hiányzik. Bár szerencsére két percenként hallhatom a hangját, és egy-egy kérdésével vagy mondatával jó kedvre tud deríteni.

Nem bántuk meg, hogy telefont adtunk Levi kezébe, de egy dolog foglalkoztat, hogy mi hogy nőttünk fel ilyen sok kérdés megválaszolása nélkül :-)

Gasztronómiai kirándulás

2010-12-07T10:57:00.006+01:00

Élmény lesz ez a kirándulás, ezt garantálhatom. Én már két hete élvezem nap mint nap. Reggel, délben és este is. És napközben is mosolyt csal az arcomra ha rá gondolok. Bár remélem, hogy nem sokáig tart már ez a túra, de addig még kiváncsian várom, hogy mivel tudnak nap mint nap meglepni a dietetikusok.
Nem vagyok válogatós - mondom én. Nem eszem húst igaz, de egyébbel elvagyok , békében élek. Nekem is vannak kedvenceim, de bármit megeszek. Csak a társítás jó legyen!
A kórházi menza nem a hízókúráról szól, ezt eddig is tudtuk. Ez amolyan túlélő tábor is lehet(ne), ha egy kis "hazai"-val meg nem toldanánk az olykor nem is kevés kaját, inkább az összállítás hagy maga után némi kivánni valót. És leleményességre szükség van. Ha van egy szelet sajt és két szelet kenyér, hogy oszd be, hogy jól is lakj és még élvezd is. Bár matematikai tudományaim lemaradtak az általános iskolánál, de hiába osztottam, szoroztam, vontam gyököt és emeltem négyzetre, az eredmény mégis minusz maradt. Így aztán a hűtőszekrényt hívtam segítségül és oldottam meg a problémámat. Bőven adnak feladatokat, hogy ne unatkozzunk, és agymunkánkat is kordában tartsuk. De ráérünk!

Édesszájú sem vagyok. Szeretem az édességet, módjával és mértékkel. Na de a kórház nem az a hely, ahol az ember válogat. Bár megteheti itt is. Ha reggelire kap egy kis mézet , egy kis reszelt sárgarépát és két szelet kenyeret, rengeteg lehetőség van, hogy mit mivel és mi után egyék meg. És amíg eldönti, megy az idő és lassan már jön az ebéd is.
Rendelkezem némi képzelőerővel, de az előbb említett reggeliben nem találtam meg a közös nevezőt. Összekeverhettem volna a mézet a répával és rákenem a kenyérre, vagy külön eszem meg a répát és a mézet két összeborított szelet kenyérre kenem, mert egyre úgy-e kevés.
Ha valaki rájön a megoldásra, kérem szóljon. De lehet, hogy még kísérletezem vele és ha kikerülök innen, kiadok egy szakácskönyvet. Ma a gasztronómiának igen csak nagy jelentősége van.

Ha nem mézet kapunk, akkor lekvárt. Néha azt érzem, hogy összeragad a szám. De ezt is megértem. Így legalább a beteg nem beszél vissza, nem elégedetlenkedik, csak bológat.... és várja az ebédet.
A minap már vártam, hogy megszólaljon az a jól ismert kocsi hang, amin betolják az osztályra az illatozó meleg ennivalót. És jött a "megváltó" sós ebéd egy gulyás képében....és jött utána az édes sütemény.....uzsonnára egy kis piskóta.....majd este az újabb adag mézes kenyér egy kis cukros teával. Édes élet!!!

Nehogy bárki is azt gondolja, hogy panaszkodom. Próbálom poénosan felfogni és jóízű elfogyasztás közben mosolyogni. Mosolyra a tegnap is bőven volt okom. Nem tudom, hogy milyen megfontolásból, esetleg raktár takarítás volt a konyhán, vagy minden más elfogyott az üzletben, mint vegetáriánusnak a fehérjeszükséglet kielégítése igen fontos feladat. De tudnám,hogy miért egy nap akarják pótolni?
Szóval, a menü: sárgaborsó leves, utána zöldborsófőzelék, zöldség(?)fasírttal. És még ízlett is, de a következményeivel már nehezebben birkóztam.
A vacsorára hozott savanyú káposztát (végre nem édes), bizonyos megfontolások után, sóhajtozva de továbbítottam a szobatársamnak. Tettem ezt az ő érdekében is.

És a ráadás! Egy hét után végre kávét kívántam. Szóval jól vagyok. De mivel elérhetetlen távolságban volt, így az első ajánlattal éltem, hogy ágyba hozzák a kávét. Ahogy én szeretem. Egy darab édeske és tejszín. És jött a kávé... illatozott... meleg volt és végre a kezembe foghattam.
Sikerült édeskét rakni bele? - kérdeztem a kedves Kávéhozomat.
Igen, tettem bele hármat - jött a válasz.
Nem láttam az arcomat...szerencsére.
De mit nekem a három édeskés kávé? Hiába, van már rutinom az édesség terén. Hozzászoktam egy hét alatt....hála a dietetikusoknak és az olcsón beszerezhető mézeknek és lekvároknak.

Ezek után már csak a mérleggel kell szembenéznem. De ha jól sejtem nem leszünk barátok.

2010-12-06T10:11:00.003+01:00

Logika

2010-12-05T12:44:00.001+01:00

Levi: "Anya, a Saci néni azt mondta (ovónéni - a szerző megj), hogy a lányok okosabbak a fiúknál. Akkor Te okosabb vagy Apánál."

Erre mit mondhatnék? :-)

Csak úgy ...

2010-12-05T09:33:00.000+01:00

A minap kölcsön kaptam egy Müller Péter könyvet, aminek különösen örültem. Bár nem sok írását olvastam, de személyisége, pozitivizmusa és lénye mindig magával ragadt. Kinyitottam a könyvet és az első amin megakadt a szemem egy idézet az egyik kedvenc színdarabomból, amit nagyok sok évvel ezelőtt láttam a színházba és amit azóta is nívós helyen őrzök az emlékeimben. Arra emlékszem, hogy Isten pénze hullott ránk az "égből", de az színdarab utolsó mondata valahogy a feledés útjába merült. Pedig nem kellett volna. De a lényeg, hogy most újra olvastam és talán nem is jöhetett volna jobbkor mint most. Szükségem volt egy ilyen biztatásra! És hiszek benne, hogy igaz is.

Nincs a világon olyan nagy baj, amin egy csoda ne segíthetne.

Mikulásvárás

2010-12-05T09:22:00.000+01:00

Egész évben talán nincs egy olyan nap,mint amikor ennyi cipő lenne tiszta és ennyi várna valamire. Valakire!

Levinek is ma reggel felhívtam a figyelmét, hogy ne felejtse el kitisztítani a cipőjét, ha esetleg arra jár a Télapó!

Ma jön? - kiáltott fel Levi. "Mama, fényesítsd ki a cipőmet" - adta az utasítást a közelében lévő Kati mamának.
Kati mama harsány nevetése azt sejtette, hogy Levi cipője nem lesz fényes, ha csak rá nem veszi magát a Pici Fiam a cél érdekében. Már pedig egy Mikuláscsomagért még otthon is történnek csodák.

Apának!

2010-12-04T14:50:00.004+01:00

"Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották" Thyde Monnier

Ma van a születésnapod! Ma van az ajándékozás napja! Ajándék! Adni vagy kapni? Remélem, hogy nemcsak ezen a napon adunk-adtunk Neked ajándékot, hanem a szürke hétköznapokban is, a fáradt estéken való hazatéréskor, amikor úgy érzed, hogy rossz kedved van és amikor a nap is melegebben süt. Remélem, hogy mi is viszonozni tudjuk azt a sok ajándékot és jót amit mi kapunk Tőled. Levi is én.
Bár nem a mi születésnapunk, de ajándékba kaptunk Téged! Egy Apát, aki fáradságot nem ismerve kell fel éjszaka ha szükséges..egy Apát, aki nem fekszik le úgy, hogy be ne menjen még lefekvés előtt a gyerekszobába, ellenőrizni, hogy minden rendben van-e... egy Apát, aki lelkesen ül le legózni ha arra van igény.
Én meg kaptam ajándékba egy Társat, Barátot, Férjet. És ajándék mindennap, hogy kimondod többször is "szeretlek", ajándék, hogy ha hazaérsz, és azt mondod, hogy "de jó itthon lenni a kis családommal", és ajándék, hogy vagy nekünk!

Bár ez a Te születésnapod, de remélem, hogy mi is tudunk magunkból ajándékot adni Neked! Tiszta szívből!

Szeretünk

http://www.youtube.com/watch?v=IuyVua9l_Ww&feature=rec-LGOUT-exp_fresh+div-1r-6-HM

Fiús napok

2010-12-02T12:36:00.003+01:00

Eljött megint az az időszak amikor nekem jelenésem van Debrecenben, és ezúttal egy kissé hosszabb időt kell maradnom, így aztán a Fiúknak is egyedül kell helytállniuk néhány napig.
Cica, tudod, hogy én megoldom, nekem nem gond - mondta Apa határozottan.
Igen, tudom! Büszke is vagyok rájuk nagyon! De azért apró jelekből érzékelhető, hogy nincs otthon Anya. Bár Gizi mama és Kati mama fáradtságot nem ismerve próbál ételt és rendet teremteni, azért a Fiúk mégiscsak tudnak alkotni.

A tavaszias november után a december fogát kivillantva hozta a havat, a fagyot és különben is a telet, amihez nehéz volt hozzászokni a meleg után.
Levi tavaly kinőtte az overál nadrágot, így aktuális lett volna egy új, és mivel az első hideg napon (ami még nem ment 0 fok alá), Apában megszólalt a vészharang, hogy még nincs overál. Elmentek venni. Találtak zöldet, aminek a színe nem tetszett, meg lányosat, ami eleve kizárt.
És mit tehet két csalódott Férfi, aki nem talál overált???? Elmentek vigasztalódni és vettek egy doboz legót. Nyomós érvük is volt hozzá: le volt értékelve. És ha már új legó van, kit érdekel, hogy befagy-e a Levi feneke vagy sem. :-)

És nem csak jégvirág van nálunk a hideg december miatt, hanem Gizi mama két hete hozott almás- és meggyes pitéje is szép penészvirágba burkolózott a mikró sötét, csendes magányában.

A konyharuha is tapasztalt már kedvesebb ellátást. Valamikor jobb sorsban részesülő rongydarabunk a büdös zoknikkal és gatyákkal került egy gépbe tisztitás (?) céljából. Kérdés persze, hogy egyáltalán hogy jutott el a mosógépig szegény pára, hacsak nem történt valami ami miatt használatba kellett venni és már nem lehetett visszaakasztani a helyére. Pedig lehet, hogy jobban járt volna :-)

És végre Levi azt ehetett vacsira amit mindig is szeret! Péksüteményt! Ha jól sejtem másfél hete mást nem is vacsorázik :-) Volt lekváros-, csokis fánk, kakaóscsiga, lekvárosbukta stb.stb. Választék bőven volt, nincs sok gond vele, nem kell utána mosogatni, hamar el lehet fogyasztani és a pocak is tele.

Hát kb. így telnek a Fiús napok! Tökéletesek a maguk tökéletlenségeivel. De IMÁDOM ŐKET!

Egy nehéz nap...

2010-11-19T12:48:00.002+01:00

Levi: "Anya, képzeld, volt már olyan nap az oviban, hogy reggeltől délutánig egyszer sem kellett rám szólni az óvonéniknek. De sajnos nagyon nehéz volt az a nap nekem. Sajnos, sajnos, sajnos!"

Gyereknevelési kísérlet... avagy, hogyan rázzuk le a szülőket

2010-11-16T17:40:00.005+01:00

Ajjaj, de hányszor próbálkoztunk már a neveléssel is, meg a lelépéssel is. Eddig ha beszélni akartunk vagy szerettünk volna a Levivel, akkor szó nélkül jött, bár sejtette, hogy éppen miért hívatjuk.

A mai nevelési kísérlet alapjai már az óvodában elkezdődött, előbb a hiszti, majd a félórás öltözés miatti türelmetlenségem is kezdett urrá lenni, majd tetőződött a járdán való szaladgálással, ami önmagában is veszélyes lassan járva. Vagyis bőven akadt ok a beszélgetésre. "Jövök Anya!" - kiáltott át Levi a szobájából az invitálásomra. Majd mielőtt befordult a szobába summázta mintegy magának is a tényeket: Tudom, hisztiztem, bután viselkedtem és nincs tévé, meg bla-bla, bla-bla... Anya, most már mehetek? - nézett rám ártatlanul - és már fordult is vissza. Isten áldja aki kitalálta a legmegfelelőbb magyar szólást ami ide passzol, de se köpni, se nyelni nem tudtam. A nevetés buborékai igencsak kikívánkoztak belőlem, de a helyzet komolyságát látszólag meg kellett tartani, ezért kértem Levit, hogy legyen a beszélgetőpartnerem.
Nem tiltakozott ellene, de minden egyes mondatom után azt láttam hogy Levi egyre közelebb kerül az ajtóhoz. Te mit csinálsz? - érdeklődtem. Észrevétlenül lelépek - villogott huncutul a "jólnevelt" Fiam szeme.

Nem sikerült neki! :-)

Megbeszéltünk mindent és mikor próbáltam az utolsó témát is megbeszélni , azt a bizonyos Hisztit, akkor láttam, hogy már unja, hogy megint itt tartunk. Ha hallotta volna néhány gyermeknevelési szakember, hogy hogyan nevelem a gyerekem és milyen érveket hozok fel, hát biztosan a haját tépte volna. Ha mástól hallom ugyanezt, én is bizony ejnye-bejnyézek, de a jelenlévők mindig kivételek, és ezúttal ketten voltunk jelen Levivel. :-) Szóval, próbáltam illusztrálni a különbséget egy hisztis fiú és egy- látszólag - nem hisztis lány között, megszemélyesítve Leventére és Brigittára. Mire Levi: " a Brigi úgyse látja, hogy én szoktam hisztizni, ha Ő ott van, én ilyet nem csinálok,.Ha meg itthon hisztizek, azt nem mond el neki, jó? "

Megyek keresek egy gyereknevelési könyvet!!!

2010-11-14T16:33:00.001+01:00

Hálás köszönet

2010-11-14T15:21:00.008+01:00

Kosztolányi szerint a köszönet legszebb formája az őszinteség. Hadd legyek őszinte!

Vannak az ember életébe nehezebb pillanatok, amikor mások segítségére szüksége lehet. Legyen ez egy fizikai segítség, egy takarítás, gondoskodás a család étkezéséről, vagy éppen egy-egy jó hallgató partner, aki füleit és szívét megnyitva fogadja be a másik problémáját és van aki egy-egy jó szóval tud nagyon sokat segíteni. Az nem túl jó, hogy ezekre szükség van, de ha már így alakul, akkor az viszont nagyon jó, hogy van segítség. És köszönöm Mindenkinek! (Kattins a virágra!)

Levente is nagyon sokat segített az elmúlt napokban és ha már a hatéves születésnapján túl vagyunk, valóban nagyfiú lett. A bordaközi ideggyulladás szerzett néhány kellemetlen napot, és amikor Levivel kettesbe maradtunk, Apa kérésére (is), hogy segítsen ha kérem, rögtön jött. Az öltözésért és más hasonló "unalmas" tevékenységért bizony sokszor szólni kell neki, de ha átszóltam, hogy Levi légy szíves gyere egy picit és mire a mondat végére ért volna, hogy "igen Anya, máris jövök", ott is volt. Büszkén emelte fel a hat kiló krumplit, ügyesen választott fazekat az ebédhez, és leleményesen szedte ki a hozzá illő födőt. Nem tudtam olyat kérni, amit nem tett meg, vagy szóvá tette volna, hogy ő nem tudja. És csak azért, mert átérezte a helyzet nehézségét. Az én szemembe nemcsak hat éves a Levente, bizonyította, hogy ha kell nagyon felnőtt módjára is tud viselkedni.

Rosszcsontok

2010-11-14T15:10:00.003+01:00

De nem is! Sokszor rámondjuk csak úgy a gyerekekre, persze többnyire meg is érdemlik.

A születésnapi hétvégére Gábor nálunk vendégeskedett, amit Levinek meglepinek szántunk. Meg is lepődött és örült, hogy lesz egy játszótársa egész hétvégére. Aztán a szombati napon úgy alakult, hogy Márk a buli után csatlakozott hozzánk, így a három fiú a szombati nap nagy részét együtt töltötte. Nagyon jól érezték magukat, Márk este nyolckor sem szeretett volna hazamenni, a fiúkkal akart aludni.
Másnap a Gábor is alkudozott a szülőkkel, hogy még öt napot maradni szeretne nálunk. És én ennek nagyon örülök, mert azt jelenti, hogy jól érezték magukat. De megígértem nekik, hogy majd lesz alkalom amikor akár mindketten ott alhatnak, amolyan fiús hétvégét tartunk.

Boldog Születésnapot!

2010-11-04T15:10:00.015+01:00

"A nap az égen is Neked ragyog,
Hisz ma van a születésnapod.
Rövid ez a pár sor, de benne van a lényeg,
Senki sem szeret úgy, mint mi szeretünk téged!"

http://www.youtube.com/watch?v=aEqRH4KB3EM

(Készül ide a képi összefoglaló, csak a technika néha köveket gördít elénk) ...de türelem

Leviszáj

2010-11-02T15:37:00.001+01:00

Anya, a kínai nagy fal Kínában van úgy-e?

Focimeccs közvetítés

2010-10-20T17:37:00.001+02:00

Bár bőven akad ötlet, hogy mivel üssük agyon az órákat, azért néha jól esik egy kis "kikapcsolódás". Egy eladó, egy autóépítő és transformers - aki egy személyben ugyanaz - bizony elfárad estére. Így aztán pihenésképpen egy kis focimeccset közvetített nekem a vasalás - merthogy én is kerestem magamnak valami klassz elfoglaltságot - alatt.
Két játékos rúgta a labdát: Zsiga (a traffon, számítógép) és Vági Levente. A harmadik személy - a legfontosabb szerepet betöltő - természetesen a sportriporter. .

És egy kis ízelítő az izgalmas meccsről a Sportriper "szájából"
"Igen, a Zsigánál a labda, de a V. L. is rohan utána. És elkapja. És passzol a V.L. és berúgja a gólt. Zsiga hiába szalad, lassú. És különben is a V. L. ügyesebb és gyorsabb. Megint futnak és bár a Zsigánál a labda, megint V. L. vezet. V. L.-nek most már van DICSŐSÉGES 14 pontja"

És ki nyerte meg a meccset? Szerintem egyértelmű :-)

Kényszerszabadság

2010-10-20T17:26:00.001+02:00

Úgy adódott, hogy a héten kényszerszabadságot töltünk itthon Levivel. Előbb ő szedett össze valami bacit, aztán sikerült nekem is elkapnom tőle. Most hogy már jobban vagyunk, nagyon élvezzük együtt az itthon töltött napokat. Bár Apa nagyon hiányzik ilyenkor, de szerencsére ő még "talpon van".

És néhány darabka az egészből.

Levi: "Anya, én egy varázsló vagyok" - miközben három eltűntnek hitt dominót megtalált és kivett a pléd alól.
Anya: "Levi. És ha már varázsló vagy, nem tudnál rendet varázsolni a szobádba?"
Levi közel hajolt hozzám és hangját suttogóra vette, miközben szinte szégyenlősen közölte velem: "Anya, azért nem vagyok olyan nagy varázsló."

Pedig dehogynem! Azonkívül, hogy a nap nagy részében gyurmázunk, marad idő még építeni és "üzletelni".
Levi boltot nyitott, ahol nem lehetett sok árut kapni, viszont becsomagolt fagyiból volt bőven választék. Bagaméri listáján akadt vaníliás, csoki, epres és mályvás - igen, mályvás - fagyi is. De miután lassan fagyimérgezést kaptam a két percenkénti vásárlásra való felszólítás után, az árú köre bővült néhány vonattal és autóval. Ja , és csak bankkártyával lehetett fizetni, amit a képen is lehet látni éppen működés közben.

Aztán amikor a bolt végleg bezárt, átalakította a kelléket és egy Morzsit szállító tűzoltóautó lett belőle.

A "helyzet ura"

2010-10-19T16:40:00.001+02:00

Levente és én bandukoltunk haza felé. Vegyünk kenyeret - mondtam Levinek és egyben magamban is megerősítettem a vásárlás szükségességét.
Aztán hazaértünk, levettük a cipőnket, amikor eszembe jutott, hogy nem mentünk el a pékségbe. Hangot is adtam neki: Levi, elfelejtettünk kenyeret venni!
Levi a legnagyobb természetességgel kínálta a megoldást: "Anya, semmi baj. Menj el kenyeret venni"

Egyszer valamikor...

2010-10-19T16:36:00.000+02:00

Levi: Anya, én már nagyon várom a telet. Mert akkor lehet szánkózni és jön a Mikulás is.
Anya: De csak a jó gyerekekhez jön a Mikulás Levi.
Levi: Anya, de én egyszer már voltam jó!!!

Szösszenetek és mozzanatok

2010-10-17T16:33:00.001+02:00

Az utóbbi időben mindig csak a tervek maradtak az írásra. Van mit pótolnom, hiszen annyi mindent szerettem volna megörökíteni, így próbálom összeszedni az elmúlt hetek izgalmas és kevésbé izgalmas eseményeit.